Téged is leszív a munkád? És utána csak döglesz otthon?

Amúgy igen.

Vagy velem van a gond, de mire hazaérek már hulla vagyok.

Iszom egy kis bort és internetezek, vagy sétálok a kertben.

pénteken csak 2-ig vagyunk, na már ilyenkor azért elmegyek valahova, és persze szombat meg vasárnap is, de addig semmire nincs erőm.

Engem inkább szellemileg szív le, meg persze a lábam fárad el.

Amúgy sokszor ha csak adminisztrálni kell akkor nem fáraszt le annyira, főleg ha hétköznap nappal dolgozom mert akkor a raktárba is többen vagyunk és akkor mindig van szabad targoncás akit tudunk küldeni a gyártási területre az adott termékért hogy hozza el nekünk, ezzel is picivel jobb. De ha hétvégések vagyunk, vagy éjjelesek akkor nincs bent annyi targoncás és akkor nekünk is több a dolgunk, mert igaz éjszaka meg hétvégén kevesebb terméket gyártanak, mert akkor csak azok a gépek mennek amire sok megrendelés van, és nem nagyon lehet megállítani, mert hosszú az indulási idejük.

Engem teljesen le tud, bár erősen elhatározás kérdése.

Nekem is volt időszak, mikor hazahoztam, itthon is csináltam, hétvégéken is. De rájöttem, hogy tök felesleges. Sok emberi tényezőn, másokon is múlik a saját munkám, azt láttam kár elpazarolni a szabadidőm mivel más miatt úgyis minden csúszik.

Mondjuk alapból olyan vagyok, hogy amint leülök a gép elé, beszippant. Bűntudatom van, érzem hogy abba kellene hagyni. De mégis ott van a csak még 10 perc, csak még egy sorozatrész és elment a nap.

Ezért szoktam rá arra, hogy kerékpárral járok melóba és hazafelé kerülőúton megyek. Így tekerek napi 40 km-t és legalább a mozgás megvan. Vagy időnként gyalogtúrázni is elmegyek a közeli Budai hegyekbe.

Nagy halálom a takarítás, mosogatás, itthoni munkák.

Igen, sajnos.

De ez így nincs jól, és tapasztalat, hogy egyáltalán nem minden munkahely/munkakör ilyen. Belátható időn belül szándékozok is váltani, mert annál azért értékesebbnek tartom a munkaidőn kívüli életet, mint hogy puszta vegetálással teljen.