Miért probléma, ha nem járok csapatépítőre?

Elég magamnak való típus vagyok, van néhány barátom, de nem érzem szükségét, hogy mindenkivel összehaverkodjak, és nagy hangon beszélgessek az időjárásról vagy arról, hogy mi történt vele a metrón. Jobban érzem magam egy könyvvel vagy gitárral az ölemben, mint egy csomó, számomra idegen emberrel, akikkel az az összes kapcsolatom, hogy egy helyen dolgozunk.

A csapatépítőktől viszont kiráz a hideg. Rohadtul nincs kedvem hülye feladatokat megoldani olyan kollégákkal, akik még csak nem is azon az osztályon dolgoznak, mint én, és akikkel köszönésen kívül két szót nem fogunk váltani egész évben. (Pláne nem az ilyen "bizalomgerjesztő" "fogjatok a homlokotok közé egy pingponglabdát" típusú, intimszférába tolakodó baromságokhoz nem fűlik a fogam.) Berúgni inkább a haverokkal szeretnék, nem pedig ötvenes nőkkel meg sörhasú, vén pasasokkal, akik a fiatalabb kolléganőkre csorgatják a nyálukat.

A gáz az, hogy gyakoriak ezek a csapatépítők, és bár hivatalosan nem kötelező részt venni rajtuk, utólag mindig kapom az ívet kollégáktól és vezetőktől, hogy "miért nem jöttél/gyere legközelebb/neked is jönnöd kell". A munkámra nem szokott panasz lenni, ahhoz meg szerintem nem kell összehaverkodni senkivel, hogy közöljem vele, kész az egyik anyag, vagy hogy mikor van a határidő. Akkor meg mire fel ez a cseszegetés? Más is nehezen viseli ezt, vagy tényleg én vagyok a különc meg a defektes?