Úgy érzem a munkám miatt antiszociális lettem, járt más is így?

Én is így éreztem minden munkahelyen. Úgy szoktam mondani hogy előnyösebb a társadalomból kivonulva élnem mint annak tagjaként. Ami fura, hisz a mondás szerint egységben az erő. Szerencsére a szüleimnek falun volt egy önellátásra is alkalmas gazdaságuk, ez jelentette a társadalomból való kivonulást és szuperul éreztem magam. Nem szólt bele senki az életembe és cseszetem rá kivel futok össze az utcán, legfeljebb naphosszat el dumáltunk. Szerintem a többség szintén a társadalomból történő kivonulásban látja/látta a megoldást, csupán azzal a különbséggel hogy ők átlépték az országhatárt, vagyis a nyugati kiegyensúlyozott légkörben találták meg azt a helyet ahol kimondhatták hogy "na, itt azért hajlandó vagyok maradni." Magyarországon még mindig a kommunizmus kísértete járkálhat ha ilyen munkahelyről kell beszámolnod hogy napi 40 emberrel kell dumálnod, még ma is munkatábor foglyának tekintve a munkavállalót. Pedig már jó régen volt rendszerváltás.

Ha például egy munkahelyen nem embernek nézik az embert hanem profittermelő adóalanynak, attól valószínű minden ember olyasféle lesz amit leírtál illetve amiről szó van. Külföldi munkára nem gondoltál? Mert amint látod, oda nem csak a jobb fizetésért szokás kimenni, hanem azért is mert embernek érezheti magát az aki kimegy és nem csak profittermelő biorobotnak. Épp tegnap bicikliztem egy nagyot Burgenlandban. Hát röviden fogalmazva kapitalizmus és kapitalizmus közt különbségek vannak. Mert a hazai az köszönő viszonyban sincs vele.

Kereskedelmben dolgozom, a legelső munkahelyemen volt egy negyvenes nő, aki egyszer azt mondta, hogy aki 10 év (kereskedői munka) után nem utálja meg az embereket, annak valami baja van. Akkor könnyesre nevettem magam ezen... aztán rájöttem, hogy van benne valami.

De ha a családodhoz, barátaidhoz sincs kedved, akkor nem a munka a bajod. A szeretteit nem unja meg az ember soha, akármennyi hülye is szórakozott vele aznap.