Kiközösítve érzem magam, néha bántanak. Ez miatt van értelme váltani vagy hagyjam figyelmen kívül?

Olyan munkaköröm van, ahol alapvetően nem sok időnk jut egymással beszélgetni. Mindenkivel kedves, tisztelettudó, közvetlen vagyok, habár nem fecsegem ki a magánéletem minden percét. Mégis a legtöbbször úgy érzem, hogy a körön kívül állok, 5 év után sem fogadnak be a már kialakult baráti társaságok. Inkább csak úgy csapódok.

Az kifejezetten rosszul esik, hogy néhányan lenéznek vagy ha már felmerül egy probléma, akkor rögtön a torkomnak esnek minősíthetetlen stílusban, mert én semmit sem tudok, nézzek magamra "csak" 27 éves vagyok!

Másnak is van ilyen problémája? A mindennapok során egyébként elvagyok, de nem érzem magam túl jól. Egy kollégámmal szoros a viszony.