Papírforma szerint adott időben van ebédszünet, gyakorlatban, ahogy a munka engedi. Ez így rendben van?

Nem normális, - meg is szoktam mosolyogni az orvosokat, amikor (120 kilós vágósúly birtokosaként) hintik az igét, mely szerint "le kellene fogyni" és / vagy "naponta többször, keveset", meg "ezt és azt" (nem) kellene enni.

Tanítja ezt valaki a munkáltatóknak is ?

Tanítja ezeket valaki a szolgáltatóipart igénybe vevő idegbeteg embereknek is ?

A munkáltató minél nagyobb profitot akar, a kuncsaft pedig azt, hogy napi nyolc órából 28 - at álljanak a rendelkezésére - lehetőleg már tegnap előtti időpontban és előbb végezzen, mint mielőtt kitalálta a szándékát...

Kevés olyan hely van, ahol nem tesznek magasról ilyen "apróságokra".

Ugyanakkor nem teheti meg egy máról hónapra tengődő ember, hogy egy hónapban 10 - szer nyit rá JÓL FIZETŐ ügyfél és elhajthassa a fenébe, mert addig van rá szükség, amig legalább azt kitermeli, hogy egyik napról a másikra vegetálhasson, - más elvi kérdés, hogy a munkáltatók többsége is olyan, hogy lejjebb soha nem teszi az ugrólécet, (ha valamit elértél, akkor az onnantól már kevés).

Inkább vesznek fel egy vadidegen, addig be nem avatott embert egy feladatra, minthogy megértsék, miért betegedik meg a nem szimuláns, túlhajszolt többség.

A Párom NEM EGYSZER (!) járt úgy, hogy amíg "égett a ház", felvették "tűzoltónak" és miután az összes kupiban rendet rakott elküldték érdemei elismerése mellett.

Volt olyan cég, amelyiknek több részlegén is megfelelt ADDIG, amíg kupi volt, - aztán elküldték, amikor rend lett. Persze ezt úgy kell értelmezni, hogy kollégáival összefogva történt a rendrakás, nem mindent egy szál maga csinált, de ez ettől még eléggé hálátlan megközelítés volt. Általában az volt a bűne, hogy ő ment az adott helyre legutoljára dolgozni, - semmi más szempontot nem vizsgáltak a munkaadók csak azt, hogy 30 forint "megtakarításra került".

Ez van - és NINCS rendjén ez így!

Mi gátol, hogy máskor egyél?

Min lehetne változtatni?