Volt már, hogy kizsàkmànyolva érezted magad a munkahelyeden?

Ez talán nem ilyen formában jelentkezett. Tudomásul kell venni, hogy a legjobban húzó lóra rakják a nagyobb terhet.

Sokkal tobbet tettem, mint kellett volna, rengeteg időt és energiát belefeccöltem a szabadidőmből is, és nem külön juttatásért, pusztán azért, mert szeretem, ha haladnak az ügyek, és azt akartam, hogy elégedett legyen a főnököm. Sosem volt az, mindig több és több kellett, dicséret, köszönöm vagy anyagi juttatás nélkül. Ha húsz feladatot megcsináltam viszonylag gyorsan, akkor nem örült, hogy tizenöt helyett már húszat elvégeztem, hanem rákérdezett a huszonegyedikre, azzal mi van. Sok év után megelégeltem és felmondtam. Nem bántam meg.

Inkább csak hasztalannak. Mikor az ember az összes energiákát beletölti a tevékenységébe, aztán csak a hibákat keresik, nem értékelik a munkáját, akkor ez a helyzet áll fent.

Pár éve egy kisebb maszeknál dolgoztam, ahol a főnök rabszolgának tekintette az embereit. Egyszer fordult csak elő, hogy betegség miatt nem mentem be két napig, meg se kérdezte, mi bajom van, csak húzta a száját, hogy nem vagyok ott és arról persze ne is álmodjak, hogy azt a két napot kifizeti. Elvárta, hogy az emberek 40 fokos lázzal is kemény fizikai munkát végezzenek. Volt olyan, hogy a tudtunk nélkül kijelentett minket 3 hónapra. Amint lehetőségem adódott rá, felmondtam, természetesen én voltam a szemét, aki cserben hagyja őt. Később megtudtam, hogy utánam szép sorban mindenki lelépett tőle pár hónapon belül.

Igen, minden ünnepen dolgoztunk...Heti egy szabadnapot kaptunk,egy részben kellett kihasználni a szabadságot-néhány nap abból is el volt csalva.Ha a másik munkásnak valami közbejött egymást kellett heylettesíteni ez egész napos munkát jelentett,ami plusz megterhelés volt ilyen munka feltételek mellett.Ráadásul a számitógép se jól múködött,amikor a gép hibájából minusz volt a kasszában állandóan győzködni kellett róla főnököt...stb...

Hogy mit tettem? Végül felmondtam

Baromi fontosnak gondoltam a tevékenységemet egy adott munkahelyen, sokan (a főnök is) szívatott, ezért egy idő után besokaltam, sokat hibáztam, majd felmondtam.

Megcsináltam a munkát mindent amit a felettesem kért és közben ő kapta meg érte a dicséretet és előre leptetést. Majd miután az új pozijába került, közölte velem az összes feladat

-t én csináljam meg, undorító volt az egész. Annyira rosszul lettem az egésztől, hogy felmondtam azonnal. Bár elején kinyitottam volna a számat, akkor elkerülhettem volna. Utólag már mindegy, új helyen ugyanazt csinálom több fizuért. Megéri váltani ha nem díjának érte.

Mindent megcsináltam. Önállóan dolgoztam. A többiek mondták már, hogy ne vállaljak egyszerre ennyi feladatot. Szerettem csinálni. Talán azért. Napi 10 óra. Mindig tovább maradtam. Befejezni a feladatokat. Hajnali kelés stb... egy idő után megtudtam hogy a takarítók, és a semmit nem dolgozó kisegítők többet kapnak és kevesebbet dolgoznak mint én. Később jöttek, hamarabb mentek. Egy idő után úgy éreztem a főnököm nem igazán becsül meg. Léptem...