Miért kell mindenáron karriert építeni?

Nekem hobbim sokat dolgozni.

Szeretek fontos és gazdag lenni.

25F

Két idézet:

"A sikeres ember az, aki reggel felkel, este lefekszik, és közben azt csinálja, amihez kedve van."

(Bob Dylan)

"A boldogság ott kezdődik, amikor azt csinálsz amit akarsz, és nem azt amit mondanak."

A szüleim évi 365 napot dolgoztak az egykori szocialista TSZ-ben kemény fizikai munkában. Édesanyám bele is rokkant. Hát kösz szépen, de az ilyen, vagy akár szellemi munkás 16 órás "karrierekből" nem kérek!

Ja és még egy idézet:

"A gazdagság az ha kis erőfeszítéssel érünk el nagy eredményt.

A szegénység meg az ha nagy erőfeszítéssel érünk el kis eredményt."

Hát a napi 16 órás munka nem tűnik kis erőfeszítésnek, ahogy gazdagságnak sem.

Magyarországon valószínű az egy bolond százat csinál elven terjedt el az a hülyeség hogy az a sikeres aki napi 48 órát dolgozik másnak, miközben önmaga meg elfelejt meggazdagodni és magánéletet élni, de még az egészségével is törődni. Pedig nagyon ránk férne az hogy okosabban éljünk.

"Miért az a sikeres ember, aki napi 16 órát végez egy dolgot, általában másnak és ezen kívül élete sincs. és nem azt, aki keres annyit,hogy megél és a hobbijával törődik?"

Ezt honnan veszed? Egyáltalán nem így van.

Ez nehéz dolog.

Ha majd lesz gyereked, szerintem akkor lesz igazán fontos, hogy mennyit dolgozol. Legalábbis amíg egyedülálló voltam, engem nem különösebben érdekelt, "jó a minimálbér is, csak legyen valami" (akkoriban valamivel szakképzett minimálbér felett kerestem). Az sem érdekelt, ha napi 12-14 órát dolgoztam.

Aztán mikor megszületett az első gyerekem és növekedett, akkor jöttem rá, mennyire nem mindegy, hogy du. fél ötkor vagy 7-kor érek haza, mert a gyerekkel FOGLALKOZNI KELL, ha azt akarod, hogy normális felnőtt legyen belőle.

De emellett rettentő fontos a pénz is, hogy mennyit viszel haza, és minél nagyobb a gyerek, annál többet igényel. Szóval nagyon nehéz ezt harmonikusan kialakítani.

Van olyan ismerősöm, reggel 5-től este 10-ig dolgozik értékesítőként, megkeresi a havi 500-600 ezret, saját kézzel és egy-két bérmunkással építgeti a házát. Szerintem ez becsülendő, de ott van ő is 42 éves, csak egy élettársa van, neki alighanem sosem lesz gyereke (talán nem is akar).

Én nő vagyok, nekem abszolút nem fontos a karrier.

Jelenleg úgy érzem, hogy kreatív hobbikkal, sporttal, háztartás elvezetgetésével nagyon jól ellennék otthon, ha lenne egy kisebb kert, akkor meg pláne.

Nem gondolom, hogy unatkoznék, nekem pont a munkahelyre járás mindig ugyanakkor, ott mindig ugyanazokkal az emberekkel, ugyanazzal a munkával - ez az unalmas.

Ha mégis unatkoznék, bőven sok lenne 4 óra munka is.

Mégis karriert kell építenem, mert ez nem így működik.

Rájöttem, hogy az a dolgom, hogy megtaláljam, mi az, ami egy picit is jobban érdekel. Dolgozni muszáj, és akkor már egy stabil, jól fizető, rugalmas, szerethető karriert szeretnék.

Legyen benne a rendszerben a lehetőség, hogy válthassak, ha nem tetszik (jelenleg nem válthatok, nincs olyan tudásom, így csak lejjebb léphetek jelenleg). Legyen meg a válogatás lehetősége. Esetleg home office, részmunkaidő, szabadúszás lehetősége.

Ha lesz párom, ő legyen képes tenni magáért, az előrejutásért, termeljen biztonságos mennyiségű pénzt.

Legyen miből félretenni, minőségi élelmiszerre, háztartási gépekre, sportra, minimális szépségápolásra és minimálisan pénzbe kerülő hobbikra teljen. Utazásra is néha.

Le leszek pontozva, mert a szokásostól eltérő a gondolkozásmódom, de számomra ezért fontos a karrier.

#6

Ha nem akarsz gyereket, akkor védekezz! :)

Én biztosan nem kényszerítelek semmire.