Mit csináljon az, aki megrekedt és nem tud továbblépni?

32 éves vagyok, egyetemet végeztem, már diploma előtt elkezdtem dolgozni, azóta is folyamatosan van állásom. Tanítok. A választott szakmámból mostanra kiábrándultam, kiégtem, rendszeresen szorulok táppénzre kimerültség és kiégés miatt (sírógörcsök a munkahelyen, kiborulás, állandó alvás, fizikai betegségek, stb). Nem szeretek már ott dolgozni, nem akarom ezt a munkát. A gyerekeket nagyon szeretem, és ők jelentenek még némi vigaszt, de egyébként készen vagyok.

Rengeteget gondolkodtam és próbálkoztam pályaelhagyással, de semmihez nem értek ezen kívül, nincs más szakmám.

A fizetésem egy közröhely, ennél fogva pénzem nincs arra, hogy képezzem magam, vagy fenntartsam magam tartósan, ha pl felmondok. Muszáj dolgoznom, és úgy tűnik, nem kellek sehová. Lenne olyan, ami érdekel, de esélyem sincs - munka mellett kellene tanulnom, mert senki nem tud még támogatni sem. Próbálkoztam bolti eladói állásokkal, még árufeltöltéssel is, nem vettek fel.

3 nyelven beszélek felsőfokon, tolmács és szakfordító végzettségem van a tanári mellett. Tolmácsolni nincs lehetőségem, szakfordítást próbáltam, de amíg nem hitelesítem magam, gyakorlatilag minden sarkon átvernek, és veszteséges a munka. A hitelesítés egy pesti tanfolyam (egyetem?) elvégzésével érhető el, plusz ugye pénzes (lehet, hogy nem jól emlékszem, mert évekkel ezelőtt beszéltem erről utoljára valakivel).

Egy hatalmas kátyúban vagyok, nézem, ahogy fizikailag megyek tönkre a stressztől és sírok, mielőtt beérek dolgozni, így telnek a napjaim és nem tudok kikecmeregni ebből.

Ti mit tennétek? Milyen lehetőségek vannak?

32/N