Mondtatok már fel valaha a semmire? Hogy még nem volt új munka?

Igen, csináltam ilyet, ráadásul próbaidőben egyik napról a másikra, tehát már másnaptól nem kaptam fizetést.

Nem tudom, neked milyen az anyagi helyzeted, körülményeid, én tudtam, hogy "megengedhetem magamnak" az azonnali felmondást új munkahely nélkül. Volt tartalékom, és olyan végzettségem/nyelvtudásom, amellyel biztosra tudtam, hogy hamarosan találni fogok új munkát (hiányszakma). Ráadásul akkor már együtt éltem közös kasszán a párommal, ő jól keresett, így tudtuk, hogy nem lesznek komoly gondjaink pár hónapnyi kimaradás miatt.

Szerencsére sikerült is hamar olyan munkát találnom, ami bevált.

Azt javaslom, ha neked sem okozna súlyos anyagi válságot, mondj fel mielőbb. Engem is kikészített az előző munkahelyem, pedig csak 2 hónapot töltöttem ott... borzalmas volt, minden reggel gyomorgörcs, az ott töltött 8 órát pedig legalább a duplájának éreztem.

Nekem az adta meg a végső lökést, amikor egyik reggel munkába menet egyszerűen elsírtam magam az utcán, ott álltam egy helyben és nem tudtam egy lépést sem megtenni előre, annyira undorodtam a gondolattól, hogy be kelljen mennem. Aznapra beteget jelentettem, szabit kértem, majd átgondoltam a dolgot, átbeszéltem a párommal és úgy döntöttünk, nem ér ez annyit, hogy tönkremenjek miatta. Másnap reggel a felmondásommal mentem be. Nem volt jó érzés, de utána nagy megkönnyebbülés volt, hogy szabad vagyok.

Sokkal jobban érzem magam azóta az új munkahelyen, pedig kevesebbet keresek.