Aki 3 műszakban dolgozik, miért fekszik le munkavégzés után? Nem olyankor kellene szabadidőt tartani?

Persze nekem más, mert se gyerekem, se párom nincsen. De én sosem bírtam azt, hogy délutános vagy éjjeles után hazaérek és bedőlök az ágyba, majd mikor felébredek van 6-7 óra szabadidőm amíg munkába kell készülődni és indulni. Egyszerűen ezeket az órákat nem tudom szabadidőnek érezni, hiszen ott lebeg a gondolat hogy még el kell indulni dolgozni. Nem tudok programot szervezni, mert jól sem érzem magam csak az órát figyelem, nem tudok meginni egy pohár bort, nem merek megenni egy nehéz fűszeres ételt, minden gondolatom csak a mindjárt eljövő munkán forog. A másik hogy azt is utálom, hogy mondjuk éjjeles héten hajnali 4 kor, már legalább 14 órája ébren vagyok, ilyenkor a szervezetem már a pihenésre, szabadidőre gondol, nem a munkára koncentrálásra. A munkatársaim közül szinte mindenki így él, és meg is látszik szegényeken, az utolsó munkaórákat délutános és éjjeles műszakban már csak kávéval élik túl, és úgy vonszolják magukat haza aludni. Én fordítva csinálom az egészet. Délelőttösként végzek kettőkor és ugye ott van még 6-7 óra szabadidő lefekvésig. Délutánosként ugyanígy teszek, este tízkor végzek, és hajnali 4-fél 5 ig szabadidőt tartok, majd elmegyek aludni. Éjjelesként reggel 6-tól délután fél 1 ig tartok szabadidőt, majd lefekszem és este munkakezdés elött kelek. Így a napi szabadidőm mindig megvan, bármit csinálhatok, nem a munka lebeg a szemem előtt. Persze délutános után nincs hova menni éjszaka, ilyenkor itthon töltöm az időt, filmezek, netezek, főzök, takarítok amit halkan lehet, a bevásárlást meg direkt hétvégén intézem.

Tudom hogy ahol gyerek van, vagy normál munkaidőben dolgozó pár, ott muszáj így időzíteni az alvást, hogy lássák egymást legalább egy kicsit. De nekem a szintén egyedülálló munkatársaim is így csinálják, mintha ez valamiféle szabály lenne amit követni kell. Vagy tényleg én vagyok fura?