Mit tegyek ha utál egyik munkatársam?

És miért akarsz a kedvében járni? Áldozati bárány vagy, vagy mi? De nem szeretem az ilyen mimózákat...

Nem kell mindenkivel jóban lenni, anélkül is lehet dolgozni. Törődj azokkal, akikkel jó a viszonyod, ezt a tagot meg viseld el, beszélj vele normális de semleges hangnemben és kizárólag munkáról, csak a szükséges mértékig. Az meg ne zavarjon, hogy ő hogyan viselkedik. Növessz egy egészséges méretű páncélt.

Nekem egy csomó kollégám van, akivel kifejezetten rossz a viszonyom, ugyanakkor pont nem befolyásolja a légkört, mert nem törődöm velük. Beszélgetek a haverokkal, vagy csendben végzem a saját dolgom és ennyi. Sőt, annak ellenére hogy folyamatos a csendes utálkozás, a hátunk mögötti egymásra morgás, nagyon jól érzem magam, mert akikkel meg jóban vagyok, bőven kompenzálják ezt az apró kis elhanyagolható kellemetlenséget.

Munkahelyre nem barátkozni járunk be, hanem dolgozni. Ne akarj mindenkivel jóba lenni, főleg, ha az adott személy nem üti meg a te értelmi szintedet. Nyilván nemrég kezdtél dolgozni, valószínűleg ez az első munkahelyed. Az ilyen nagyszájú embereket úgy tudod a legjobban felidegesíteni, hogy nem foglalkozol velük - hiszen nekik az az életük, hogy mindenki őket ugrálja körbe.

Szellemi csatát ne vívj fegyvertelenekkel, ez örök szabály.

Szóval külföldön élsz tíz éve de beleugatsz azért. Aham. Logikus.

Amúgy meg kell cáfolnom. Engem eddig 2 helyen is elfogadtak újként elég hamar.

A mostani helyemen ugyan pont olyan ember mellé kerültem, aki látszólag mogorva és magának való, de mára már jóban vagyok vele is, és amint rájött, hogy van eszem és érdemes tanítani, rögtön másképp állt hozzám. Úgy vélem, egy új helyen az oda érkező idegennek illik letenni előbb valamit az asztalra, s csak utána nyithatja ki a csipogóját, meg lehetnek elvárásai. Mára már nagyon is megértem, miért állnak sokszor úgy az újakhoz, ahogy. A 35.ik eset után a régi dolgozónak egyszerűen elmegy a kedve. Megint itt egy új, egy totál zsákbamacska. Erőt és energiát kell a betanításába ölni, és lehet hogy pont ugyanolyan hálátlan, vagy egyszerűen csak tanulni képtelen lesz, mint az előző n+1. Persze lehet, hogy végre pont ő fog beválni, de egy idő után akkor is kelletlenebb lesz a régi dolgozó vele, mert belefásult a nagy jövésmenésbe és ezért elítélni nem hinném, hogy fair. Emberek vagyunk, érzésekkel. Persze szegény újonc nem tudhatja, miért olyanok vele, amilyenek. Ezért kellene neki is megértéssel és türelemmel lennie az ott dolgozók iránt és nem csak elvárni viszont. Én se vártam el. Türelmes voltam és nyitott, meg szorgalmas és tanulékony, emellett kedves még azzal is, aki morgott rám. Sejtettem, hogy van oka (és tényleg volt). Elég hamar (ahogy feléledt bennük a remény, hogy én talán mégse csak átutazóban vagyok) elkezdtek befogadni.

Szóval ez erősen két oldalú játék.