Mit tegyek, ha huszonévesen is anyám kollégáinak kell megfelelnem?

Mármint, figyelik hova megyek, kivel. És utána mindenről beszámolnak anyámnak.

Meg mindenről tudni akarnak, mindent aszerint kell tennem, hogy ő "mit mond nekik".

De nagyon durván rám vannak kattanva és utálnak. Olyan pletykákat találnak ki rólam, hogy csak na. Plusz ilyeneket találnak ki, hogy "nem köszönt", "ők erről nem is tudnak".

Pedig igyekszem nem beszélni velüj, csak köszönni. Mindig köszönök, de másnap kitalálják, hogy nem.

Tudjátok mindezen nem problémáznék, ha egy tizessel fiatalabb lennék. De a barátnőimnek családja van, nem azzal csesztetik, hogy az elvárt csókolom helyett, jó napotot mondtam.

Meg ki is találnak dolgokat.

De mikor már az egészségügyi dolgaimról (nőgyógyász, fogorvos stb.) tudnak, meg minden... Meg tanácsokat adnak.

Mindent elmond nekik anyám, évek óta a legapróbb részletekig. Ha kiállok magamért, veszekedik velem, meg én vagyok a rossz, mi jogon kérem számon, mit beszél rólam. Meg "mindegyik szeret enegem, csak jót akarnak",meg "kérdeznek, muszáj mondani valamit". Most már odáig jutottunk, hogy ugyanúgy kibeszél, de a szemembe hazudik.

Kicsináltak és rettenetesen sok mindentől megkíméltem volna magamat, ha nincsenek és nem miattuk kell ezt meg azt.

A másik, hogy mi jogon mond el ezeknek bármit. Főleg, hogy élvezik és rosszat akarnak. Az előző munkahelyén is ez volt. Meg mi közük kivel találkozom. A barátnőmnek gyereke van, na itt mit csináltak volna.

Nem tudom mit tehetnék, mert tönkretették az életem! Fejbelövöm magamat, hogy semmi magánéletem.