Ti mit tennétek a helyemben?

Lány vagyok. Egy olyan munkahelyen dolgozom, ahol műszakban dolgozunk, egyszerre 3-4-5-en, nappal és éjszaka. Van egy kolléganőm, aki nagyon régen dolgozik itt és állandó nappalos, a főnők jobbkeze..néha ő helyettesíti a főnököt is, így találkozok vele minden nappalban és éjszakában is, váltáskor, elkerülni nem tudom. Idősebb sokkal, mint én. Nagyon lekezelően, lenézően viselkedik, többször kritizál, beszólogat nekem olyan dolgokért, amiért én nem vagyok hibás/nem tehetek róla/ vagy valamilyen jelentéktelen dologért, amit ő is ugyanúgy elkövet. Nem csak velem viselkedik így másokkal is. Viszont nem mindig viselkedik így, tud normális lenni, el lehet vele beszélgetni rendesen, de ez tényleg nagyon ritka. Iszonyatosan. Van pár " régi " kolléga, akivel nagyon jóban vannak, hiszen évtizedek óta együtt dolgoznak. Ezek a régi kollégák akármilyen hibát elkövetnek, ő nem szól semmit nekik, ha szól, akkor is kedvesen, normális hangnemben, velünk, többiekkel viszont úgy beszél, mint a sz..rral néha. Ezt a főnököm( aki szintén nő ) nem veszi észre, vagy csak nem akarja észre venni. Mikor reggelente találkozunk, általában flegmán köszön, vagy nagyon halkan, épphogy meghallom, vagy volt olyan is hogy nem is hallottam hogy visszaköszönt volna. De ilyenkor ha mással is találkozik a folyosón, valamelyik régebbi kollégával annak tud normálisan kedvesen köszönni. Visszavágni,visszabeszélni nem nagyon mer senki neki, mert még neki áll feljebb, és a főnök nagy valószínűséggel őneki adna igazat, és ezek után még ez a " kedves " kolléga alám is tenne. Gondolkoztam már hogy beszélek vele, de sajnos annyira sz..rkavaró, hogy erről a beszélgetésről az egész munkahely tudna, és nem tudom hogy mit hallanék vissza.

Sokan nem is maradnak meg pont őmiatta ezen a munkahelyen, de érdekes, van aki szimpatikus neki, akit bír, kedves vele általában, már abból is látszik hogy ki az akit kedvel, hogyan szól hozzá. Engem szerintem nem kedvel, sőt, biztos vagyok benne, viszont sosem adtam rá okot, nem vesztünk össze, próbáltam alázatos lenni mindig.

Ahogyan a beszélgetéseiből hallom, nagyon eltúloz dolgokat, mond neki valamit valaki határozottam, és ő már úgy mondja vissza, hogy flegmán beszélt az illető vele, el is utánozza, holott ez nem igaz. Ő mindig vágja a nem tetszőt " képeket " mindenre, mindent negatívan kommentál.

Sokszor gyomorgörcsöm van munka előtt, vagy már azelőtti nap, letört vagyok, talán kicsit depressziós is, sírtam is nem egyszer. Nagyon szoktam örülni, mikor szabadságon van a kolléganőm. Gondolkoztam már hogy elmegyek innen, de nem találtam munkahelyet, munkanélküli nem akarok lenni.

Azért írtam ki a kérdést, hátha volt valaki hasonló szituációban, vagy ha esetleg valaki elolvassa és tudna tanácsolni valamit, pl hogyan kezeljem ezt a helyzetet, azt megköszönném.