Hogy tudnak egyesek munka nélkül élni?

Mi a kérdés tulajdonképpen?

Hogy hogyan nincs igényük a munkára, vagy miből képesek megélni, ha nem keresnek semmit?

Szerintem sok helyen még mindig elvárja a közösség, hogy igenis minden 18 éven felüli egészséges felnőtt dolgozzon.

Mindegy mennyiért és milyen munkát, de legyen "hivatalos" bejelentett állása, amit adott esetben tud igazolni a falu végén lakó Mariska néninek, hogy ő igenis dolgozik, nem a napot lopja.

Még akkor is elvárják ezt, ha éppen 3 gyereket nevel és 1 hektárnyi kiskertet gondoz, vagy éppen az otthoni műkörmözéssel százezreket keres.

Olyan is van, hogy csak valaki vegetálni akar, mert nem látja értelmét annak, hogy majd 20-30 év kemény munka után tudna esetleg kitörni az adott helyzetéből.

Eltartják, örökölt, otthoni munkákat végez, feketén maszekol, vasat gyűjt, korrepetál. Vagy több minden ezek közül.

Mivel szinte senkinek, semmi köze , ahhoz hogy ki miből él, ezért nyilván nem fogja az irigyeknek hangoztatni, hogy jajj most örökölt 20 milliót... inkább ráfogja hogy nincs munka... ezzel el is van intézve.

Tulajdonképpen a "semmi közöd hozzá" szinonimája is lehetne.

A dolgozó kisembereket több szinten sem beszülik meg, a teljesség igénye nélkül:

- a család (kevesebbet tud foglalkozni a gyerekekkel, a párjával, kevesebb ideje marad a szórakozásra)

- a barátok (kevesebb ideje, ereje marad velük foglalkozni, ha kevesebbet keres vagy alacsonyabb pozícióban dolgozik még le is nézik)

- a munkaadó (szánalmas fizetés a becsületesen dolgozóknak is)

- a munkatársak ( minden új kollegával megvan az a bizonyos ellenszenv, neki kell kezdeményezni, hogy vajjon befogadja-e a közösség, neki kell jópofizni még akkor is, ha a végén koppan és ki lesz közösítve)

- a szociális környezet , mára már egyre kevésbé igaz (ha dolgozol van pénzed, tehát adózz, fizess ezt, fizess azt, miközbe ha otthon vered a... akkor mindenféle támogatásban és kedvezményben fogsz részesülni)

- a szakmai közösség (adott esetben ha egy diplomás elmegy egy boltba árufeltöltőnek, vagy egy gyárba, mert nincs más szakmai fejlődési lehetősége, akkor a szakmai kapcsolatrendszere leírja őt, hogy nem képes a szakmájában dolgozni, hanem alantasabb munkát végez)

és ráadásul még szó sem esett arról, hogy megéri-e gürizni

napi 1-1 órát ingázni,

elviselni a kollegák csesztetését, azt hogy mások helyett dolgozol ha becsületesen elvégzed a munkát egyre nagyobb terhet rak rád a főnökség és egyre inkább kiközösít az ottani klikk

megéri-e spórolni ilyen infláció mellett

megéri-e hogy csak hétvégén tud főzni, mosni, kertészkedni, mert minden nap hulla fáradt már ezekhez.

Helyi munkák ezért sokkal vonzóbbak. Ezért vannak sokan úgy hogy nem csak egyszerűen munkát keresnek, hanem életvitelt.

Igazából azt is figyelembe kell venni, valaki miért munkanélküli;

Ha valaki válogat, met olyan munkát szeretne. ahol fejlődhet, ahol van továbbjutási lehetőség; neki ez a vágya és olyat, ami az igényeinek megfelelne nem igazán talál.

Ha valaki hiába keres, még oda se veszik fel, ahova MINDENKIT felvennének; ő tőle is jogos a panasz, elvégre próbálkozik, de nem jön össze. Itt valószínűleg valami lelki dolog áll a háttérben, ami miatt az interjú nem sikerül jól.

Ha valakit eltartanak otthon, ezért felesleges dolgoznia; mondjuk aki nem is keres munkát, nem panaszkodik.

Ha valaki a munkára képtelen mentális vagy fizikai okokból; ugyanaz, amit lertam feljebb.

Úgyhogy abba érdemes belegondolni, miért is váloga, miért is munkanélküli, illetve, ha válogat, akkor ha neki van konkrét terve és olyan helyet akar ahol fejlődhet, feljebb juthat, ezért, amíg meg nem találja, nem kell SOS állás így nem áll be pl egy olyan munkába, amit nem szeretne. Ráadásul, ha beállna, valaki más elől elveszi a helyet, akinek meg pl vészesen kéne munka és AKÁRMIT elvállalna.

Vagy, ha megpróbál minden helyet, akkor mi lehet a gond, mit ronthat el az interjún.

Szerintem nem lehet így általánosan ráolvasni valakire, hogy lusta ingyenélő, mert nem dolgozik. Akármi állhat a háttérben.

Megválaszoltad: "nem hajlandó minimális áldozatot hozni érte, vagy kompromisszumot kötni a lehetőségeivel"

Vagy szimplán annyira tróger emberileg, hogy nem kell sehova. De ahhoz a mai viszonyok között nagyon alja népségnek kell lenni

Lassan 1 éve, hogy nem találok munkát, szintén dél-kelet és nem zsákfaluban keresgélek, hanem megyeszékhelyen. Diplomám van, az eddigi munkáim szellemiek voltak. A végzettségeimnek való munkákat ritkán hirdetnek, de egyszerűbb irodai munkák is alig vannak. Ha meg pl. eladónak, vagy könnyű betanított munkára pályázom, akkor se perc alatt jön egy elutasító e-mail vagy egyáltalán nem reagálnak.

Addig is míg nem akad valami, itthon kézműves termékeket készítek, abból van némi bevételem. Azóta a gyerekre több, minőségibb idő jut, ezt a részét nem bánom.

Van egy jellemző réteg, akik általában nem rendelkeznek szakmával, ezek régen leszázalékolták magukat, és otthon csinálták a háztájit, elmentek ide-oda napszámba. Ma is jellemző, hogy szezonális munkába mennek, amikor az nincs, megélnek a gyesből meg a háztájiból. A faluban, ahol dolgozom, sokan csinálják úgy, hogy iskola után elmennek valahová dolgozni, és amikor megvan a kellő ledolgozott idő, elmennek szülni. Onnan vissza se jönnek, amíg a 3-4 gyerek meg nincs. Ez alatt ellátják az ottnoni teendőket, az apuka, vagy az épp aktuális pasi pedig kiegészíti a büdzsét, mert mindig leakasztanak valahonnan egy fszit, aki eltartja őket még 4 gyerekkel is. Ha a legkisebb gyerek is kijárja az ovit, akkor elmennek idénymunkázni, esetleg valamilyen délelőttös takarításra, stb., de addig nem dolgoznak munkahelyen.

Aki pedig diplomát szerzett, nem csoda, hogy csak akkor vállal műszakos betanított állást, ha már tényleg kenyérre kell. Pl. ilyen híresen jól fizető áruházláncok nem is vesznek fel még pedagógus végzettséggel sem dolgozókat, mert túlképzett. Hiába keres egy tanár nettó 170-et, az áruházi eladó meg 250-et, akkor sem veszik fel.