Van olyan ember, aki nem alkalmas a gyári melóra?

Aki nem tudja megszokni a hetente változó műszakokat az nem alkalmas.

Aki nem tudja megszokni a ritkán sokat evést, az se.

Aki 1-2 percet mindenhonnan késik, az se (váltásnál már kaptam leordítást mert egy perccel tovább bénáztam a szájmaszk meg kesztyű felvételével)

Szóval én pl nem vagyok alkalmas, de néha még biztosan fogom csinálni mert kell.

21/F

A muszáj nagy úr erre csak azt lehet mondani

Sokan nem bírják De vab más lehetőségük

Amúgy felnyitom a szemedet 4-es:

Gyári melót diákmunkaként vállaltam- és vállalok pár éve időszakosan (jövő heti vizsgám után már tervezem is).

4 féle dolgozó van gyárakban.

-Egyetemista, fősulis diákok. Ők nyilvánvalóan nem állandó alkalmazottak. Azért vannak ott, mert a diákmunka szövetkezeten keresztül ez volt elérhető számukra.

Nyilván nem is érnének rá egész évben minden nap fixen 8-12 órázni sehol se, és nem is ez az élettervük.

-Nyugdíj szélén álló idősek.

Sajnos a szocializmusban nem kapott az emberek túlnyomó többsége használható tudást, végzettsége még papíron sincs, vagy lehet hogy azóta már nem is tudna mit kezdeni a szakmában (pl gondoljunk bele hogy egy 1980-ban tv szerelőként végzett ember mennyire érthet a mai tv-khez?)

Jobb híján gyárba megy, mert átképeztetni magát már nem fogja 50-60 évesen, konzervet tologatni egy szalagon, vagy szortírozni viszont még tud.

-Mélyszegény kisebbségiek. Nem kell sokat magyarázni, ők egész egyszerűen olyan nyomorból jönnek, hogy semmi másra nincs képességük. Ez részben önnön hibájuk, részben a helyzetük termeli ki generációról generációra a nyomort.

Fontos hogy nem tud a nagy részük tartósan megmaradni egy munkahelyen, mert előbb utóbb összetűzésbe kerül a feletteseikkel. (volt hogy GLS csomagelosztó üzemben loptak feladott telefont, vagy a 20 perces szünetet 45 percre nyújtották, és még ők pampogtak)

-És van a valóban tróger réteg, akinek lehetett volna esélye többre is, de elitta, elcigizte a pénzét, agyát, vagyonát, és ide sodródott.

Na meg vannak sztorik hogy az ilyen-olyan diplomás aki nem tudott elhelyezkedni...De ez már tényleg csak nyomokban fordul elő, én élőben ilyennel nem is találkoztam.

én diákként jártam egy gyárba, néha-néha kisegíteni

majd miután végeztem a sulival, nem nagyon találtam munkát elmentem egy másik gyárba ott fém megmunkálás volt az a bűz, meg az emberek, a nagy hajtás még haggyán, de nem bírtam 12 órán át állni nem bírta a térdem konkrétan fizikálisan, 2 napot bírtam

utána egy nyomdába kerültem, itt normális fiatal társaság volt, a munkával sem volt gond

viszont már 5 hónap után nem bírta a szervezetem a váltott műszakokat + a kevés fizut sem.

Aztán kerestem egy olyan gyárat ahova lehet beugrós külsősként menni úgymond (mint a diákok), műanyag cuccokat gyártottak, itt is az volt a gond, hogy nem bírtam nagyon állni, viszont itt jó fejek voltak az emberek, mivel hogy nagyon szar volt a meló a legtöbbjük örült, hogy nem kell nekik 3 gépet vinniük hanem jön valaki aki próbálkozik és nekik csak 2 t kell.

Aztán bekerültem egy irodába, de hozzá teszem ez sem álommeló. Határidők, az ideges főnök, az ügyfelek, a kollégák. Most ez van.

Igazából nem az a rossz, ha valaki elvállal ilyen gyári melót, hanem az ha valaki évekig csinálja és nem is próbál váltani.

Van ugye a közmondás: Ha sosem kockáztatsz, akkor kockáztatsz a legtöbbet.

Diákként 2 gyárban dolgoztam. Az egyik hűtőgyár volt, na az nagyon brutális volt, nem is voltam sokat, mert pár nap után megölte a lelkem. A másik a Lego gyár. Na az viszont bejött, bár helyfüggő is. A manuális asztal az kegyetlen, az tényleg rettenetesen unalmas, viszont a másik részen csak gépeket kellett felügyelni, vagy dobozolni, az laza volt. Hozzáteszem a Lego gyár a hűtőgyárhoz képest űrkorszak, tiszta, modern, korrekt pihenőhellyel, öltözőkkel.

Viszont ez a monoton munka nekem való. Most irodisták vagyok, de itt is sokszor monoton feladatom van, ami szintén becsavar rendesen.

Más az hogy képtelen fizikailag és más ha a tudattól is rosszúl van pl monotonitás.

Én anno ugródeszkaként 2 hónapot letöltöttem fiatalon.

Azért csak 2 hónap, mert már megvolt hova megyentem csak kellett rá keret.

(szüleimtől nem fogadtam el segítséget makacsságból, magam akartam lépni)

Nekem alkotóként gondot okozott a monoton berögződés a kézizmokba, nem tudtam úgy kivitelezni munkáimat, ahogy azelőtt.

Újra többet kellett gyakorolnom meló mellett, hogy kezem ne szokjon el az alkotás mozdulataitól, mely kellett a szakmabeli akkor leendőbeli helyemre.

Régen mondta is nem egy művészetis tanárom: Gyárba ne kerüljetek gyerekek, mert a kéz ott feled.

Hát ... Igaza volt. Pedig alig voltam ott.

A gyári meló sok szemszögből nem előnyös, de sajnos vannak kik megrekednek ott 😔