Kerültél már konfliktusba azért a munkahelyeden, mert túl zárkózott voltál?

Igen, de happy end lett a vége.

Dióhéjban annyi, hogy a kollégámra megharagudtam, mert nem az első eset volt, hogy úgy éreztem, egoistaként viselkedik (ami a munkát illeti). Egyszerűen ignoráltam és, mivel zárkózottab vagyok, megtartottam magamnak a dolgot, így, hiaba kérdezgette a többieket, mi a bajom, miért nézem levegőnek, senki se tudta.

Főleg, mert nem drámázni járok be, hanem dolgozni.

Bementem, dolgoztam 8 órát, hazajöttem. Ennyi volt.

Egyszer elege lett és félig sírva leszidott. Akkor megnyíltam és elmondtam neki a tettek sorozatát, amivel elvette a kedvem a jóviszonytól. Megbeszéltük, most jóban vagyunk.

Valahogy azt is megtanította, hogy nem fojtsam el a nemtetszésem meg merjek tőle kérni meg merjek vele beszélni.

Most pl rászokott arra, hogy rengetegszer az sz betűre végződő szavaknál úgy fejezi be, hogy hosszasan mondja, hogy "szszsz-pszszsz-pszszst" és, mivel mizofóniám van ez pont borzasztóan zavar, ráadásul már 5 percenként csinálta, így meg mertem kérni, hogy ne tegye.

Előtte mindent megtartottam magamnak, mindent némán tűrtem, másokhoz is alig szóltam, segítséget se mertem kérni, de gyönyörűen haladok ebből kifele.

Igen, kerültem. Elérték, hogy gyűlöljek bejárni... Utálom a mások kibeszélését, a semmiről való csacsogást. Egyszerűen nem megy. Ettől még jól dolgozom, az egyik legjobb voltam. Kiléptem végül.

Nem tudtam, hogy van ilyen betegség (mizofónia). Most utánanéztem és nekem is ez van. Én azt a hangot nem bírom elviselni, ha valaki ilyen cuppogó, nyammogó hangot ad ki magából. Dührohamot kapok tőle. Mondjuk én tudom miért, gyerekkori trauma. Nehéz így élni.

Én is mizofòniàs vagyok, gyűlölök egyes emberi hangokat, és dührohamom lesz tőle.

Válaszolva a kérdésedre: Igen, volt ilyen. Munkahelyen még nem, de az iskolában mindig azzal csesztettek, hogy nem szólok mindenkihez, és ha igen, akkor is csak pár szót. Egyébként megvan a saját köröm és velük beszélgetek. De voltam ettől sokkal zárkózottabb is, gyerekkènt. Akkor kb senkihez nem szóltam. Akkor is csesztettek. Vezetèsnèl az oktató is ki volt akadva, hogy nem sokat beszélek vele, csak köszönök és ha mond valamit akkor "igen/nem/aha" vagy hasonló. Sok idő mire megnyílok valakinek, főleg ha nem is túl szimpatikus nekem, de ha megnyíltam utána már olyan vagyok, mint egy normális ember.