Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Miért félek attól, hogy én is...

Miért félek attól, hogy én is meghalok fiatalon?

Figyelt kérdés

Tavaly halt meg egy általános iskolai évfolyamtársam autóbalesetben. És egyre több fiatal hal meg, sőt, még sportolók is, akikről azt feltételezni az ember, hogy makk egészségesek, hiszen karbantartják a testüket.


Nektek is eszetekbe szokott jutni néha, hogy meghaltok esetleg 30-40-50 évesen, holott én is arról álmodom, hogy elérem legalább a nyolcvanat?

Apai ágról meghalt minden férfi rokon 60-70 éves kora közt, anyai ágon szinte mindegyik férfi 80 felett ment el.


Nem betegesen szorongok ezen, de néha sajnos eszembe jut, hogy ennyit ér egy ember élete? Mindenhol veszély les ránk és mi meg nem élünk teljes életet. Boldognak kellene lennünk, szeretni egymást és ehelyett az utálkozás megy meg egymás lehúzása a mélybe.

Ha viszont létezne a paradicsom, akkor várnám a halált, mert ott minden szép és jó, de félek ez csak mese.


Ti hogyan vélekedtek erről?

20/F



2019. júl. 28. 18:16
 1/9 anonim ***** válasza:
21%
Mindenki nélkülözhető.Bármikor bárki meghalhat és semmi jelentősége nem lesz,megy minden tovább.Törődj bele hogy egy ilyen nyomorúságos világba születtél és szenvedj a végéig mint mindenki más.
2019. júl. 28. 18:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/9 A kérdező kommentje:

Nem szenvedek, csak éldegélek, csinálom a dolgomat.

Mindenesetre nagyon kedves vagy, mondhatom.

2019. júl. 28. 18:41
 3/9 anonim ***** válasza:
90%
Szerintem ezen mindenki elgondolkodik néhe-néha. Én is. Főként, mikor a szürke hétköznapok monotonitásában élünk. Nagyon rövid az élet. De nem túl jó ezen elmélkedni, az embernek rossz hangulata lesz tőle.
2019. júl. 28. 19:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/9 anonim ***** válasza:
77%

am az élsport már nem egészséges, az bizony megviseli a szervezetet.


egyébként nem kell ennyit aggódni ezen, a fizikai tested ami a jelenlegi életedben van lehet megszűnik, de Te mint energia sosem. :)

2019. júl. 28. 19:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/9 anonim ***** válasza:
88%
Én mikor egy hozzátartozóm elhunyt elmentem pszichológushoz és ő mondta, hogy ilyenkor normális, ha az embernek eszébe jut, hogy vajon ő hogy fog meghalni, elgondolkozik ilyesmin. Én is néha mikor megyek haza, néha belém csap a gondolat,hogy mi van, ha otthon közlik, hogy apám vagy a nagyanyám meghalt. Szóval arra akarok kilyukadni, hogy ezen időnként elmereng az ember, főleg ha a környezetében történik halál, tehát ez nem baj, csak nem szabad erre rástresszelni.
2019. júl. 28. 20:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/9 anonim ***** válasza:
77%
Én pont hogy inkàbb fiatalon halnék meg, inkàbb mint megöregedni.
2019. júl. 28. 20:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/9 anonim ***** válasza:
88%

Hát figyelj... ha azt nézed, hogy hányan halnak meg, az ijesztő lehet, persze.

De ha azt nézed, hányan élnek még, akkor már annyira nem durva a helyzet.

Nekem az általános iskolai osztálytársaim közül egyvalaki halt meg (extrém túlsúlyos volt, már tizenévesen infarktusa volt!). Huszonvalahány fős osztályból mindenki más él.

Középiskolai osztályomból (negyven feletti létszám) mindenki él.

Főiskolai csoportomból egyvalaki halt meg, sajnos pont a legjobb barátnőm, huszonévesen egy váratlan betegség miatti szepszis vitte el. A többiek (huszonvalahány ember) élnek és virulnak, többen közülük maratonokat futnak le.

Negyvenes korosztály vagyok.

Szóval igen, halnak meg emberek fiatalon is, de szerencsére egyáltalán nem ez a jellemző!

2019. júl. 29. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/9 anonim ***** válasza:
25%
Majd várd meg ha majd napi 9 órát robotolsz a munkahelyeden, 45 évesen már meg akarsz halni. Sőt, most akarják emelni a nyugdíjkorhatárt 72 évre, csesszék meg.
2019. júl. 30. 15:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/9 anonim ***** válasza:
100%
Én csodálom, hogy megéltem a 20-at. Már kicsiként éreztem, hogy nem fogok sokáig élni, 21 vagyok jelenleg és kíváncsi vagyok megérem e a 30-at. Nincs komoly egészségügyi gondom, szerencsére még nem is voot balesetem, de bármi előfordulhat. Még egy fiatal ismerősöm se halt meg szerencsére, de úgy érzem a volt osztályaimból én leszek az első, aki elindítja a "halálozási" folyamatot. Szerintem felesleges ezen aggódni, egyszer jön majd. Néha én is elgondolkodok azon, hogy 70-80 évesen valahol majd a leendő unokáimmal fogok játszani, de azon is elgondolkodok, hogy egy egérlyukban, magányosan töltöm a mindennapjaim. Szerintem normális, ha az ember "előre gondolkodik" és belegondol mi várhat/várhatna rá.
2020. máj. 28. 13:49
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!