Egy összetartó egyetemi közösségben, ahol mindenki segít mindenkinek, számíthatnak egymásra, nekem miért nem segít soha senki?

Nem szeretnélek bántani, nem is ismerlek, de így felszínes infók alapján kénytelek vagyok azt írni, hogy valami hiba lehet veled, vagy a kommunikációdban, amiért egy egész közösség nem tud befogadni. A megoldás kulcsa benned van.

Szerintem sem fontos, hogy barátok vagy sem.... Egy sokkal nagyobb szakon tanulok, a szakom legalább felét kb. nem is látom, nemhogy beszéljek velük vagy barátok legyünk. Ettől függetlenül bárki segít bárkinek, bármikor. Ha kiírom a csoportba, hogy szükségem lenne erre és erre a jegyzetre vagy feladatlapra, vagy nem értek valamit és ahhoz kérek segítséget, akkor tuti kapok is. Ugyanúgy megy ez fordítva, nagyon szívesen segítek bárkinek, függetlenül attól, hogy milyen a köztünk lévő kapcsolat. Nyilván az ember előbb fordul olyanhoz, akit már ismer vagy akivel jóban van, de ez nem mindig adott és ilyenkor egy tök idegen is ugyanúgy segít. Szerintem ez a normális, és nem az, hogy pl. érdekből segítünk vagy csak a barátokkal állunk szóba stb., stb., mert az egyetemnek azért nem egy ilyen korlátozott, kirekesztő közösségnek kellene lennie. Az egyik barátnőm szintén ilyen helyen tanul, mint amit a kérdező is felvázolt és utálja.... Annyira bunkók az emberek, hogy hihetetlen. Nagyon örülök neki, hogy én nem olyan helyen vagyok és szerintem egyszerűen szánalmas az a helyzet.

Nem kerülte el a figyelmemet, hanem leírtam, hogy ez szerintem nem fontos a kérdés szempontjából, mert szerintem nem csak a puszipajtásnak, öribarinak, kolis szobatársnak, volt osztálytársnak lehet segíteni, hanem akárkinek. A kérdés elsősorban nem barátkozásról vagy ismerkedèsről szól, hanem arról, hogy miért ennyire elutasítóak és kirekesztőek. Kismillió oka lehet annak, hogy valaki nem kedvel valakit és nem csak az lehet a gond, hogy pl. bunkó vagy elviselhetetlen a természete, hanem az is könnyedén előfordulhat, hogy nincs is ott semmi probléma csak pl. nem szimpatikusak egymásnak, nem illik össze a személyiségük, nem kedvelik egymást, nincsen bennük semmi közös. Egyetemre felnőtt emberek járnak és nem csak az 5 méteres környezetedben tudsz barátkozni a suliban, ha anya reggel elvisz, majd délután hazavisz.... Az embernek egyetemen kívül is lehetnek kapcsolatai, egyáltalán nem kötelező összehaverkodni az egyetemi szaktársakkal, ha amúgy ez nem lenne őszinte. Nekem is vannak egyetemi barátaim, jó ismerőseim, viszont nagyon sokakkal hiába járunk egy órára és látjuk egymást minden nap, egyszerűen nem vagyunk jóban, mert nem kedveljük egymást és ez tök oké. Korábban jártam egy rövid ideig egy tanfolyamra is, ahol pedig senkivel sem voltam jóban, mert abban a közösségben egyáltalán nem találtam olyan embert, akivel szeretnék és ez is tök oké. Mindenkinek megvan a saját baráti társasága, akikkel jól érzi magát és nem kell erőltetni csak azért mert egy közösségbe tartoztok, viszont azt egy alapvető dolognak tartom, hogy attól még lehet köszönni, emberszámba venni a másikat és lehet segíteni is.