Az osztálytársaim gúnyt űznek abból, hogy apám katona. Hogyan lehet rájuk hatni?

Számodra az ilyeneknek miért számít a véleménye?

Tudom, hogy nehéz és fáj, de egy dolgot kérdés; miért érdemlik ők meg azt, hogy foglalkozol ezzel?

Engem sokat bántottak, de egy volt a lényeg; nem vágyakoztam azután, hogy jobb legyen a helyzet. Inkább kerestem valami pozitívat, ami kiegyensúlyozta az egészet, énekkaros lettem, ott lettek barátaim és egyszerűen lexartam mit művelnek az o.társaim.

Nem könnyű iskolásnak lenni, hogyha állandóan csesztetnek, én is átéltem, szóval azt tudom tanácsolni, hogy próbáld meg elengedni ezeket a dolgokat, egyik füleden be, másikon ki. Nem szabad magadra venni ezeket, mert nem jó, hogyha mások hülyesége miatt te érzed magadat szarul.

Idővel ha látják, hogy nem veszed magadra, nem foglalkozol velük, akkor talán abbahagyják. Idővel úgy is eljön majd az a pillanat, amikor már nem fogják viccesnek tartani.

De ha van rá lehetőség, akkor nagyon jó megoldás az is, amit #1-es írt. Szerintem az osztályfőnökkel simán megbeszélhetnétek, hogy az egyik osztályfőnöki órára bemenjen apukád és beszélne kicsit a szakmájáról, előtte úgy sem lenne akkora a szájuk és utána nem hiszem, hogy tovább piszkálnának ezzel.