Mit tegyek? Az osztálytársaim kiközösítenek!

Az utolsó mondatodban a lényeg.

Nem biztos hogy ők közösítenek ki, hanem te zárkózol be a magad világába.

"Mindehhez hozzátartozik persze az is, hogy vagdosom magam (mert kiközösítenek és mert az emósok is ezt csinálják)"- nem sértésből, de ehhez elég butának kell lenni. Nézd ha te így szeretsz élni, hogy elvágod magad az emberektől, akkor jó.

De ha nem tetszik a helyzet akkor neked kell nyitni az emberek felé.

Mikor 16 voltam, akkor nagy divat volt emósnak lenni. Tökre nem érdekeltek azok akik, ettől függetlenül normálisan viselkedtek. De akik vágdosták meg sajnáltatták magukat rohadtul irritáltak, mert bohócok voltak akik állandóan nyavalyogtak, gondolom figyelemre vágytak.

"Cigizek is.." ezt nem értem miért emelted ki, és akkor mivan, ha cigizel? Rohadt sok gyerek cigizik.

Nem az osztálytársaid közösítenek ki, te fordulsz el tőlük. Te írod, hogy nem barátkozol és magadba fordulsz. Akkor mégis mit vársz?

De ne izgulj, majd kinövöd.

"Csendes vagyok és nem barátkozok senkivel"

Szóval te fordulsz el?

Próbálj beszélgetni és barátkozni az emberekkel.

Figyelj: 13-14 évesen én is vagdostam magam, mert minden áldott nap zaklattak általános iskolában. A legjobb, születésem óta ismert (!) barátaim hagytak cserben, átpártoltak a “mencibb” gárdához, és éveken keresztül néztek levegőnek, mintha az életben semmi közünk nem lett volna egymáshoz. Egy hozzám hasonlóan szintén jó tanuló, tipikus magamutogató, eminens kislány mindent megtett, hogy az egész iskola ellenem forduljon csak azért, mert túlsúlyos voltam és nem érdekelt a divat sem öltözködésben, sem zene, sem az akkor menő, agysejtpusztító tini szappanoperák terén. Alaptalan pletykákat terjesztettek rólam. Soha senkihez nem volt egy rossz szavam, bárki felé szívesen nyitottam volna, - mégis minden nap egy kővel a gyomrom helyén léptem be az ajtón.

Szóval: az én esetemben egyáltalán nem azért történt mindez, mert “mencinek” tartottam, - NEM ezért közösítettek ki.

PONT azért tettem ezt magammal abban az időben, mert kiközösítettek!

Természetesen megbántam, mert... nem így kellett volna eltöltenie ezeket az éveket egy tinédzser lánynak...

Hülyeség volt. És természetesen egy sikeres környezetváltás után felhagytam minden hasonló tevékenységgel. Azóta már nem az életet utálom, - hanem azt, amit ebben a romlott gépezetben annak neveznek. 😅 Ezen nem tudok változtatni, de ez nem jelenti azt, hogy ne kereshetném a szépet... az esetemben ott, ahol más jellemzően nem látja.

Bár én goth vagyok, - ergo sok szempontból ellentétes a világnézetünk, és nem vagyok egy nagy emo szakértő: de tudtommal a ti szubkultúrátok messze nem az önbántalmazásban és hasonló dolgokban merül ki. Javíts ki, ha tévedek. Ezt csak azok a tizenévesek hiszik, akiknek ez egy időszakos, légből kapott fellángolás. Jellemzően az érettebb, idősebb emok, - akik 16 év fölött is annak vallják magukat - pont, hogy soha nem ártanának maguknak, mert ezt az egész dolgot nem feltűnő külsőségekben élik meg, megtanulják éretten kezelni az érzelmeiket.

1. Elsősorban ne azért legyél emo, mert "menő"

2. Egyik alapvető emo szabály: AZ EMOK NEM VÁGJÁK MAGUKAT, CSAK A HARD'N-EK, IGAZÁBÓL A LEGTÖBBEN NEM

3. Inkább te zárkózol el

~Egy random emo fiú~