Hogy küzdjem le a kapunyitási pánikot? Valamit már kezdenem kéne az életemmel. 22/F

Nagyon nem találom a helyem a világban, egyszerűen életképtelennek érzem magam.

2016-ban érettségiztem. Rossz tanuló voltam, de 12.ben találtam ki, hogy egyetemre mennék, mert sokra akarom vinni. Az érettségim jól sikerült. De nem felvételiztem, elmentem egy akkor még szakközépiskolába egy technikusira. Ott viszont első pár napban bepánikoltam és átiratkoztam egy másikra. Ott akartam hagyni a sulit, de a szüleim nyomására elvégeztem, 2 év alatt szereztem egy OKJ-s szakmát, azonban piacképtelen szakma, de legalább letettem 2 középfokú nyelvvizsgát is. Felvételiztem egyetemre, 2x jelentkeztem a rendőrtisztire, de alkalmasságin elutasítottak. Egy FOSZK-ra vettek fel, de nagyon nem tetszett és otthagytam. Újrafelvételiztem rendőrnek, de nem sikerült, végül az NKE-s közigazgatás-szervezőre vettek fel. Végül beletörődtem, hogy nem leszek már rendőr és az új szak is megtetszett, szeretek ide járni. Azonban az utóbbi hetekben realizálódott bennem, hogy a közigazgatásban milyen alacsonyak a bérek és hogy ezzel a diplomával örülhetek, ha nettó 160-at megkapok. Így a kezdeti lelkesedés alábbhagyott és kiábrándultam ebből is. De arra gondoltam, ha elvégezném utána a közgáz mestert, akkor jól kereshetnék. A nyáron a szüleim elzavartak dolgozni odakerültem egy építkezésre segédmunkásként és megtetszett az építőipar. Most már inkább úgy érzem, hogy a kőműves vagy a burkoló szakma lenne a nekem való hivatás. Mondták is, hogy tehetséges vagyok. De nem tudom mit csináljak, az egyetemet talán mégsem kéne otthagyni, szerintem később megbánnám. De akkor meg 24 évesen menjek estire?

Volt osztálytársaim már dolgoznak teljes állásban, építik az életüket én meg még most sem tudom mit kezdjek magammal. Jó lenne már dolgozni, de még most sincs semmi normális végzettségem, csak egy értéktelen OKJ és 2 megkezdett egyetem.