Tanárok, gondolkodtatok már azon hogy elhagyjátok a pályát?

Nem is egy ilyen eset van és általában az eredményezi, hogy sokan félreértik a tanári szakmát, illetve nem a számukra megfelelő korosztállyal vannak.

Általánosban és Gimiben számolni kell azzal, hogy nem csak arról szól az egész, hogy leadod a tananyagot, hanem hogy diákokkal foglalkozol, akiknek fel kell keltened a figyelmüket és 45 percen át ébren tartani, kiismerni az igényeiket, látni, hogy kit hogyan lehet motiválni, megérteni, hogy pl a hármas tanuló lehetne e ötös csak motiválás kell neki vagy ez a max, amit tud nyújtani, stb.

Emellett képesnek kell lenni rendet tartani az órán,hiszen a legtöbb tanuló muszájból van ott, szívesen köti le másképp a figyelmét, amivel még az órát is zavarhatja, hátráltathatja a tanár munkáját.

Nem beszélve a lehetetlen helyzetekről, a konfliktusokról, amik tanári közbeavatkozást igényelnek meg és nem lehet úgy megoldani, hogy azzal valaki ne sérüljön lelkileg, hiszen 6-10 éves korig a gyerekek még kicsik (nem mindegyikük), hogy megértsék a tanár szándékait, 11-17 éves korig meg általàban túl érzelmesek hozzá.

Plusz tisztában kell lenni, hogy sok kudarc éri a tanárt, amit el kell fogadnia.

Nekünk a gimiben mesélte az 50 éves angoltancink, hogy az új tanárok rendszerint a tanári wc-ben sírtak, kb 1 tanárt ismertem, akit az egyetemről szalajtottak és soha nem borult ki, neki a tanítás volt az élete és nagyon jól kezelte a konfliktusokat, a kollégái is befogadták és a tudása is mindenre kiterjedt.

Van 1 ismerősöm, aki tanítónő lett, pont illik is hozzá a szakma, mert ő gyerekkorunkban átlagos gyerek volt, de mindenkivel szót értett, volt egy megnyugtató kisugárzása és érdekelte más gyerek is, nem zárta magát egy burokba a saját kis barátaival, hanem volt a baráti társasága, de nem utasította el a többieket.

Gimiben is volt hasonló ismerősöm, de ő nem lett tanár, pedig hozzá is illett volna.

De vannak olyanok, akiknél ez később jön elő.

Ha valaki csak tudást akar csepegtetni mások fejébe, ambiciózus, annak érdemes az egyetemre mennie inkább és ott tanítani.

Volt nem is egy egyetemi tanárom, aki ott megtalálta a helyét, de egy gimiben elvérzett volna.

Pl az egyik utálta, ha belekérdeznek az órájába, mert elfelejtette, hol tartott, a konfliktusokat se kezelte jól, na ő az egyetemen szuper volt, mert a tudása mindenre kiterjedt és ez volt a lényeg, de egy gimiben öt perc után mondott volna fel.

3-nak igaza van. Nekem a nagyszüleim tanárok voltak és nekik egyszerűbb dolguk volt. Mára minden fehyelmezési módszert kivettek a tanárok kezéből.

Tehát nézz el mindent a gyereknek, de azért neveld meg, de nem fegyelmezheted, meg azért a kívánt átlagot érje el az osztályod, mert, ha alulteljesítenek, akkor azt hiszi a vezetőség, hogy te nem tudsz tanítani, közben ők nem képesek tanulni és, ha valakit lezársz kettesre, mert szart se tanult, majd mennek a szülők pamaszkodni rád, meg írkálják a Facebookra, hogy szívtelen vagy.

Persze nem minden eset ilyen extrém, de akkor sem lennék tanár soha.

Még egy év, hogy megszerezzem a tanári diplomát. Most félállásban, diákként (irodai munka) többet keresek, mint amennyit tanárként kapnék.

A mekis dolgozó többet kap, mint egy kezdő tanár. A mosogató is többet. Tudod ki fog éhbérért tanárnak menni... Egy szobát bérleni is kevés, ha enni is szeretnél mellette.