Minden olyan egyetemi szakon, ahol vannak irodalom órák is szomorú vagy durva történeteket olvastatnak a diákokkal? Ki mit tapasztalt ezzel kapcsolatban?

Hogy mondod? Az irodalmat igy szomoru vagy durva torteneteknek nevezed?

Remelem, nincs erettsegid se.

Én egy elsös szövegertelmezesi gyakorlot néztem amiben az összes rövid törtenet olyanrol szolt hogy a szegeny ember cipöjet is elfujta a szél nem tudott venni màsikat a fecske is azota kàntàlja hogy kiscipö kiscipö.

Nagyban máshogy volt leirva, a lényege viszont teljesen ugyanaz

A magyar népmesék is csak a bajokrol szolnak.

Aztan en a Pal utcai fiukra emlékszem csak hogy az engem szoven ütött, a fenének kötelezö az is.

Erre épül az egész irodalom. A szegenysegre haborukra meg viszonzatlan szerelmekre.

Valszeg az egyetem sem különb.

*annyit hozzáfűznék hogy a kicsi persze el is szomorodott akinek olvastam és kérte hogy ne ilyet. Akkor átlapoztam és nem találtam happy endes történetet.

Max az egyiket aminek tanulsàga, hogy többet ésszel mint erövel, de az is csak arrol szolt, hogy porul járt valaki. Szoval joformán kárörvendés a vége.

Egyetemen voltak irodalom óráim. Különböző állampolgárágú írók alkotásait olvastuk, külön kurzusokon, ezeket az órákat más tanárok tartották.

Nem minden novella története volt szomorú, borongós, hátborzongató, etc., de azért könnyebben idézek fel olyan művet, ami valami szomorút mesél el.

Amit szerettem, hogy, ha egy történetnek van üzenete, illetve, ha az üzenete egyedi és elgondolkodtató nem pedig olyan, amit már hatezer alkotásban megfogalmaztak. Volt olyan tanárom (nem is egy), aki pont ilyeneket küldött vagy adott nekünk, hogy olvassuk el és elemezzük.

Viszont volt, ahol olyan műveket kaptunk, amiknél egyiknek sem igazán lehetett érteni, hogy mi az üzenete és csak reménykedhettünk, hogy az írója megkapta a gyógykezelést a pszichiátrián.