Testi és lelki bántalmazás hosszútávon?

"Miért választanak ki olyan embereket a bántalmazás céltáblájának ha ők tök rendesek amúgy és próbálnak alkalmazkodni illetve segítőkészek lenni?!"

Azért, mert látják rajta, hogy azért próbál rendes lenni és segítőkész, hogy elfogadják, szeressék. Ezt a magukat normálisnak hívó pszichopaták kihasználják, és a saját előnyükre fordítják, majd amikor már nincs szükség rá, hogy az ilyen embertípust kihasználják, becsapják, belerúgnak még kettőt, aztán rászállnak egy másik ilyenre.

Hogy milyen hatással van ez az emberre, azt embere válogatja. Nyilván aki érzékeny, azt egy életre tönkreteheti, vagy évekbe telik, mire feláll belőle. Zavart lesz, önbizalomhiányos, heves szívverések törnek rá, különböző pszichikai kórképek alakulhatnak ki nála, obszesszív-kompulzív zavar, az emberekbe vetett bizalma elszáll, és nagyon nehezen tér vissza.

Ha valaki így kerül ki a suliból egy hasonló környezetbe munkahelyen, nem lesz jobb. Normális társaságban is csak akkor, ha abból a társaságból legalább van egy ember, aki látja, hogy probléma van a lelkével, és foglalkozik vele, próbál vele rendes lenni, szerény.

Egyébként a némaság nem feltétlen utal arra, hogy az a valaki bántalmazva lett. Egyszerűen csak megunta az emberekkel való kommunikációt, amivel szerintem sokan azonosulni tudnak manapság. Szokták mondani, hogy a néma embernek vannak a leghangosabb gondolatai, és szerintem ez nagyon igaz, főleg, ha magamból indulok ki.

3

Inkább az a kérdés, hogy miért nem vették észre a szülők a problémát?

"Ezt a magukat normálisnak hívó pszichopaták kihasználják, és a saját előnyükre fordítják"

Na azért ez nem így van. Azért átlagembereket ne pszichopatázz le. Lehet, hogy van a történetben egy-két pszichopata, de rossz helyen keresgélsz. Elkerülhetetlen, hogy ne legyenek konfliktusok, verekedések, egy bizonyos határon belül. De akit nem képesek elviselni, vagy ő nem képes elviselni másokat, ott van a valódi probléma. Ami sajnos legtöbbször neveltetésből ered. Én például soha nem szóltam egy szót sem, csak ültem egyhelyben. Szinte senki sem bírt valamiért elviselni, kegyetlenül bomlasztó volt a jelenlétem sokak számára. Mégsem viselkedhettem másképp, mert gyerek voltam, és itthon meg ezt várták el tőlem, ilyen mások számára ijesztő viselkedést. Akkor voltam jó, ha ilyen voltam. Úgy belém nevelték, hogy most már nem is tudok másképp viselkedni :(