Covid előtti időszakban ti mikor számítottatok vagy éreztétek magatokat olyan betegnek, hogy otthon maradtatok?

37.0 foktól otthon maradtam.

Ha nagyon akartam menni suliba, akkor egyszerűen nem mértem.

Ha nagyon rosszul éreztem magam, de nem volt lázam, akkor is otthon maradhattam, ha úgy ítéltem, hogy nem menne a nap, vagy csak rosszabbul lennék. Jó tanuló voltam, a szüleim bíztak bennem és én nem használtam ezt ki. Évente legfeljebb 5 nap volt csak, hogy betegség miatt otthon maradtam.

A láz 38 foktól láz.

Volt olyan, hogy beteg voltam, de bementem csak a nulladik, első dupla faktra. Úgy mentem be, hogy tudtam, hogy utána "rosszul leszek" és hazamegyek. Igazolásom is meg volt írva. Lázam is volt.

Nem, sosem kellett bemenni úgy, hogy nem akartam.

Nekem eltérőek a szüleim.

11 éves koromig általaban 38 fölötti testhővel maradtam otthon.

Utána elváltak a szüleim. Anyukám olyan volt, hogy 37,0-val már küldött az ágyba, vitt orvoshoz.

Apukámnál egyszer voltam beteg, pont másik országban volt anyukám. Apukám egy hétig észre se vette, hogy a fejemből sem látok ki olyan taknyos vagyok. :D Egy hét után vette észre, akkor poénkodva megkérdezte, hogy ugye csak nem akarok iskolába menni. :D Utána ugyanúgy beküldött a suliba, lázmérés nélkül. :D

Amikor idősebb voltam és apukámat ritkán láttam, már rám bízta anyukám, hogy mikor maradjak otthon. Akkor 37,1-től kezdve már mentem az orvoshoz, de mondjuk nem igazán szoktam lázas lenni, ezért a hőemelkedéssel is szoktam szenvedni. :D

***

Olyan nem volt, hogy nem vittek volna haza, de egy osztalytársnőmmel megesett.

De neki olyan is volt az apukaja meg a tesója is, hogy sajnáltam szegény lányt.

Egy nap rosszul volt és az apja ment a testvéréért és szóltak neki, hogy megy a lánya is és a lány összecsomagolt és elindult a portára, aztán kb 10 perc múlva megjelent. Kérdezte a tanarnő, hogy mi történt. Mesélte a lány, hogy az apja azt mondta, hogy maradjon ott, majd tanítás után jön érte. Akkor nagyon sajnaltam őt.

Nekem 10 éves koromban volt kétszer, hogy elvittek haza, de egyszer se volt komolyabb bajom, sőt, a másodiknál igazaból nem is kértem, hogy hívják apukámat, csak nem mertem szólni a tanárnak, elég gyáva kölyök voltam. :D Akkor kaptam egy orbitális leteremtést apukámtól, mert egyrészt nem volt lázam, másrészt pont valami fontosban benne volt, amiből ki lett rángatva, plusz, ha jól emlékszem, nem is tudtak velem mihez kezdeni, mert vissza nem küldhettek a suliba és nem tudtak otthon se maradni velem. Utána megnyugodott, kedves volt, de teljesen megértem a leteremtését.

Egy másik leteremtést akkor kaptam, amikor 13 évesen volt egy rosszullétem (hányingerem volt) és osztálykirándulásra mentünk. A kirándulás előtt apukám megkérdezte, hogy biztos el akarok e menni. Mivel igennel válaszoltam, bevitt, beszélt az ofővel, majd elment. Kb 15 perc múlva csörgött is a telefon, hogy jöjjenek értem. :D A sztorihoz hozzátartozik, hogy nem én kértem, hogy hívják a szüleimet, hanem ahogy szálltunk fel a buszra, az ofő látta, hogy lehet, mégsem kéne elmennem és a kísérőtanárral elküldött a portára, aztán elmentek nélkülem kirándulni. Itt nem kaptam túl nagy leteremtést, de azért (teljesen jogosan) utaltak rá, hogy nem utólag kellett volna szólnom.

Onnantól kezdve, hogy gimibe mentem meg ha rosszul voltam és a suliban 37,5 fölött mértek vagy bármi gond volt, akkor összepakoltam és útban hazafele rácsörögtem az anyukámra.

Egyetlen egyszer kaptam érte leteremtést, akkor az ujjamon egy seb gyulladt be és elmentem a sebészetre, de előtte hazaszaladtam, pont otthon volt anyukám és jól leteremtett, de akkor csak épp rossz napja volt. :D

5 évesen bárányhimlővel; 9, 33 és 40 évesen pedig tüszős mandulagyulladással maradtam otthon, utóbbinál 39 fölötti lázam volt és lábra sem tudtam állni.

Ezeken kívül soha nem lázasodtam be, pár napos nátháim néha voltak (többnyire amikor beindult légkondiszezon), de azok nem indokolták, hogy otthon maradjak. Már bőven 40+-osan egy.két alkalommal előfordult olyan hátfájásom, ami miatt inkább pihentem pár napot, de hát ez nem a fertőző kategória.

Fentieken kívül soha, semmilyen betegségem nem volt, vírusfertőzésem egyáltalán (a bárányhimlőn kívül). Lehettek körülöttem akármilyen betegek, soha nem kaptam el semmit, influenzát is csak hírből ismerem. Jelenleg 54 éves vagyok, nem vagyok sportos alkat, különösebben egészséges életmódot sem élek, ennek ellenére az immunrendszerem a jelek szerint igencsak a topon van.

Kétszer voltam felnőttként lázas - fel sem ismertem, hogy az az - mindkettő influenza szezonban volt, és mindkettő olyan évben, amikor pár hónappal korábban elveszítettem közeli családtagot. (Olvastam, hogy a gyász befolyásolhatja az immunrendszert, de nem tudom, ez mennyire tudományos.)

Azelőtt csak kicsi koromban voltam lázas, mikor anyu törölközőbe csavart. Suliból soha nem hiányoztam, minden télen bent ültem, mikor csak 8-10 gyerek volt bent. Pedig mindig körülvesznek prüszkölő emberek, akik kidőlnek. Vitaminokat sem szoktam szedni. Próbáltam utánanézni, mi befolyásolhatja ezt, azt írták, az egészséges életmód, sport... hát pont az ellenkezője vagyok.