Az iskolai szekálások ellen miért nem tud kezdeni valamit az oktatási rendszer? Egyáltalán mi lenne a megoldás erre, mert az nem kérdés hogy szükség lenne rá!

Valami komolyabb büntetési rendszer kialakítása, és a lehetőség biztosítása hogy az áldozat merjen feljelentést tenni, bíróságra menni. Nem csak az elsunnyogás, lebeszélés..

Engem is zaklattak suliban, 10 éve. Feljelentettem őket, de addig zaklattak a tanárok is míg elálltam a bíróságtól. Bár ne tettem volna...a mai napig bánom.

Jogi gyakorlaton voltam bíróságon és láttam ilyen ügyet, hogy iskolai zaklatást tárgyaltak. Elő is jöttek az emlékek, és a "mi lett volna ha.." gondolatok.

A legtöbb tanár fél. Nem tanították meg őket ilyenre. Meg manapság nem kell ahhoz tekintélyes magatartás, hogy valaki tanár legyen, sokszor olyan mimóza tanárok mennek tanítani szegények, hogy még őket is szekálják. Ilyenkor meg az szokott lenni, hogy inkább elengedi őket az óráról a tanár és beír alibi ketteseket nekik, csak hagyják békén az órát. Ez nem megoldás, vagyis ez a gyáva megoldás. A tanárnak úgy kell megfelelő körülményeket teremteni a tanuláshoz, hogy a zavaró elemeket fegyelmezi, nem figyelmen kívül hagyja. Sok tanár úgy van vele, ha bántalmazást lát, hogy az úgyis az osztályfőnök dolga, nem az ő hatásköre. Az osztályfőnöknek meg kismillió feladata van, ezek nélkül is és nem is lehet ott mindig.

Összességében a probléma, hogy kikopott a tanárokból a tekintély és a felelősség érzet. És ahogy említették előttem, ez a szülőknek is köszönhető, akik felháborodnak, ha valami nem a gyerekük kedve szerint történik. A szülőkkel meg kell értetni, hogy a tanár felelős személy, a tanároknak meg felelős személyként kell viselkedni. A pedagógusképzésnél meg kell őket tanítani a magabiztos, vezető viselkedésre, testbeszédre. Meg kell tanítani őket szorult helyzetek és konfliktusok kezelésére. És igenis, ha valaki nem rendelkezik az ehhez szükséges lélekjelenléttel, akkor nem szabad tanárnak engedni. Ezek nem csak gyerekek. Egy osztályközösség az életük leginstabilabb korszakában lévő emberek összezárása az akaratuk ellenére. Ezért nem értek egyet az egyik előttem szólóval. Nem a megelőzésre kell koncentrálni, mert ha felnőnek, akkor majd egyszerűen olyan társaságba mennek, ahol nekik jó, mert megtehetik, de az iskolában erre nincs lehetőség. Ez egy speciális eset, ami melegágya a konfliktusoknak. Főleg, hogy tinédzserekről beszélünk, akiknél még nem fejlődött ki teljesen az empátia. Nem fogják abbahagyni, csak mert elmagyarázod nekik.

Tudom, mert én is ilyen voltam. Sokszor azzal vezettem le a feszültséget, hogy másokat szekáltam. Leginkább azért csináltam, mert ezt láttam a legbiztosabb módnak arra, hogy engem ne szekáljanak. Alapból csendes voltam, tudtam hogy az ilyen embereket megtalálják. Ezért lettem én is egy "közülünk". Aztán bekerültem egy baráti társaságba, ahol nem kellett a hátamat néznem, mert jó emberek voltak voltak. Ezzel párhuzamosan én is abbahagytam a g€©¡skedést és utána meg is bántam. Szerencsére sikerült valamennyire kibékítenem azokat, akikkel korábbal rendszeresen g€©¡ voltam. De messze nem én voltam a legrosszabb. Voltak tanárok, akiknek az óráján egyesek elővették a farkukat (be voltak állva) és poénból elkezdték csapkodni vele a padtársukat. Az utolsó padokban füveztek, volt hogy a gyerek felmászott a tanári asztalra és elkezdett vetkőzni annyira kész volt. Ezeknek nem tudod elmagyarázni. Itt a fegyelem teljes hiánya a baj, márpedig egy osztálynak akár tetszik, akár nem, szüksége van valamilyen szinten egy "domináns" irányítóra.

A tanárnak nevelnie is kell egy bizonyos szinten, de nem teheti, mert egy hangosabb szó is elég manapság, hogy a szülő toporzékoljon. Megértetni kellene a gyerekkel, miért rossz a cselekedete, nem csak szidni, amit úgy él meg, hogy belül azt gondolja, hagyja abba a felnőtt a pofázást. Na meg, a szülők sem arról híresek, hogy amikor jogosan szidja le a tanár a kis gombóckáját, automatikusan a védelmére kel, így meg persze, hogy a gyerek bátor marad, hiszen a szülő véleménye jobban számít a tanárnál a szemében. Nem azt mondom, hogy alázza porig, de igenis ne álljon a védelmére. Ez még neki, mint kis bántalmazó, apróságnak számít, még következmény nélküli, de később, mivan ha ő is részese lehet, hogy a sok piszkálás miatt valaki öngyilkos lesz. Azt már senki nem mossa le magáról anyuci vagy apuci szava miatt, a lelkiismerete pedig élete végéig kísérheti, ha nem is hallgat rá.

Engem sokat piszkáltak általánosban és szakmai iskolában is a "menő arcok". Általánosban rájuk szóltak, de szakmai suliban nem. Ott a tanár szeme előtt történtek a dolgok, ahogy az asztalt hátulról tolta nekem az egyik pi**a, de egy rossz szó nem érte emiatt, pedig majdnem kileheltem a lelkem, úgy szorított a két pad. Megkergetett poloskával óra közepén, én meg elcsúsztam, és a tanár engem szidott le, hogy mit futkosok és mi lesz, ha megsérülök az esésem miatt, amire őt fogják elővenni - véletlenül sem az, hogy miért kergetett egy bogárral u.a. az a pi**a, aki nekem tolta az asztalt. Beszólogatott nekem, osztályfőnök legyintve szólt rá. Odamentem az osztályfőnökhöz, más tanárokhoz is, jött 2 ígéret, amiből semmi nem lett. Év végére lelkileg egy használt felmosóronggyal vetekedtem. Mást is szekáltak, neki bejött az anyja és beszélt azokkal, akik piszkálják a lányát (az ofő előtt). Az anyát meghallgatták a lányok, de aztán el is küldték nem túl finoman, aztán mentek a büfébe, az osztályfőnök meg kvázi csak "enyje-bejnyézett nekik", következmény ismét nem lett.

Átkerültem másik iskolába, egy hónapig voltam ott, mert ugyanaz zajlott le, csak erősebben, és előbb kihullok, ha tovább maradok. Az osztályfőnök rászólt a lányokra, katonás szigorral, de nem volt hatása, nem unták meg, hogy a szürke kisegérrel játszanak. És igazából magukat járatták le a viselkedésükkel, a szavaikkal, de nekem csapódtak, amiket nap mint nap tűrnöm kellett anélkül, hogy visszaszólnék, mert ők csapatban voltak, de ha egyedül jön nekem az egyik (és lökdöstek már), nem vagyok én erős ember, simán lenyom. Na meg azzal, hogy felképelem, a gond nem oldódik meg.