Kinek mi a véleménye erről?

És itt és most mit szeretnél?

Van valami konkrétum amiben tudunk segíteni?

Nézd, én azt mondom, hogy nem olyan baj az, ha elválnak az útjaitok.

Írtad, hogy te szerelmes vagy bele, de nem kölcsönös, sőt, és azt is, hogy nehezen teremtesz kapcsolatot.

Nos, ha szerelmes vagy, az nem segíti ezt, hiszen a libidódat teljesen leköti, rá vagy kattanva, rá sóvárogsz, és csak gyötröd magad, hogy szerelmes vagy, de közben mártírkodsz, hogy milyen rendes csákó vagy, mert tiszteletben tartod...

Szóval tovább érdemes lépni, ezt elengedni, és megtanulni nyitni új emberek, nők felé.

Hobbi, érdeklődési kör... biztos van valami terület, ahová érdemes menni, és előfordulhatnak mindkét nemből.

Én egyébként eleve nem tartottam jónak, az iskolában munkahelyen való ismerkedést, nem hülyeség a mondás: házinyúlra nem lövünk.

Lehet, hogy egy darabig jól mennek a dolgok, de mi van, ha szétmentek, aztán tovább kell nézni egymás búráját, esetleg haraggal válnak szét a felek, amit nem tudnak kezelni.

Én azt látom függsz az emberektől és először is vissza kéne vezetned, miért.

A leírás 75%-a egy lányról szól, akit tudod, hogy majd el kell engedned, de nem akarsz elengedni, mert biztonságérzetet ad neked.

Aztán leírod, hogy nem mentél pszichológushoz, mert anyukád nem rajong a pszichológusokért.

Tehát nem úgy veszem le, hogy te mersz önálló döntést hozni, támasz nélkül előrehaladni.

Valószínűleg kiskorodban a szüleid az akaratod ellenére kivettek mindent a kezedből és így nőttél fel, hogy ebbe beleszoktál.

Vagy volt egy incidens, amikor valami önerőből nem jött össze és frusztráló érzés volt, aminek a hatására úgy érezted, te nem vagy képes egyedül a sikereket elérni.

Ezt egy pszichológus jobban visszavezeti és abban is segít, hogyan merj önállósodni, de az, hogy elmész a TE döntésed kell, hogy legyen, hiszen, ha így befolyásolnak a rokonok, akkor a kezelés se megy könnyen, nem tudsz úgy együttműködni, ahogy kéne, mert feszélyezve éreznéd magad, hogy mit gondol más.

Én azt mondom ezt el kéne most kezdeni, mert a társaskapcsolataidban is nagyon sok galibát fog okozni, ha lelkitámaszokat keresel, nem sima barátokat, konkrétan menekülni fognak tőled és a munkahelyen is instabilnak fognak látni.

Ez gimiben annyira nem szembetűnő, mert kamaszként sokan érzékenyek, de felnőttként sok gondod lesz.

Először is próbálj meg elköltözni onban ahol laksz, egyedül keress pszichológust, ezt próbáld orvosolni.

Csak megerősítem az előttem szólót.

Pszichológushoz érdemes menni. Ha az anyukád támogat ebben, akkor az jó, a véleményét meg tartsa meg, és te meg mondd meg, hogy nem szeretnél erről beszélni vele.

A többi rokont, népet meg nem kell beavatni, és akkor nem lesz véleményük.

Szóval az anyukádat megkérheted, hogy támogasson ebben, és elmondhatod, hogy tudod, hogy mi a véleménye, de nem segít azzal, ha hangoztatja, mintha ő tanulna valamit, és mondanák folyton, hogy úgyse sikerül, minek tanul.

Miért gondolod, hogy most találkozhattok utoljára? Te is nyugodtan írhatsz annak a 2 lánynak a ballagás után is, hogy fussatok össze, lehet, azért se találkozgattak veled sulin kívül, mert te sosem kerested őket és azt gondolták, nem akarsz ilyen osztálytársi-"baráti" viszonynál többet.

Az meg amúgy hülyeség, hogy pszichológushoz felesleges meg hülyeség járni, még egészséges embereknek is ajánlják, hogy időnként menjenek.

"még egészséges embereknek is ajánlják, hogy időnként menjenek."

Hatalmas zöld pipa jár ezért!!!!!

Régebben egy főnököm mondta, hogy szerinte jó ötlet lenne, ha a cégek minden alkalmazottnak előírnák és biztosítanák hogy időnként látogassák meg a pszichológust egy stabil, egészséges lelki és mentális állapot fenntartása végett.