Mit reagálnál tanárként, ha a volt diákod évekkel később ezt mondaná neked, amikor már kollégák vagytok?

Még mielőtt felmerülne a kérdés, hogy ki vagyok a sztoriban, leszögezném, hogy senki, ez a kérdés teljesen fiktív.

Szóval ezt a volt diákodat tizenkettedikben tanítottad, az volt az első tanéved tanárként. Az első, még bemutatkozó jellegű órán mindenki elmondta a diákok közül, hogy mik a tervei, és ő már akkor azt mondta, hogy tanár szeretne lenni a későbbiekben, tehát azért a végleges döntését nem te motiváltad, az már hamarabb megvolt. Néha kísérő tanárként ott voltál annak a csoportnak a programjain, amibe ez a volt diák járt, voltak kötetlenebb beszélgetések is a csoporttal (tehát nem négyszemközt egy-egy diákkal), szóval azért pár személyesebb infót tudhatott rólad, többek között azt, hogy egyedülálló vagy, és tudatosan nem keresel párt, ha lesz valaki lesz, ha nem nem.

Nyilván végzősként elballag, és ennyi, megszakad minden kapcsolat, te nyilván nem veszed fel vele a kapcsolatot, ő se veled. Eltelik pár év, végez az egyetemen, ő is tanítani kezd, pont ugyanabban a suliban, ahol te is, teljesen logikus, hisz azon a településen lakik. Egyszercsak egy beszélgetésben említi, hogy ő az elmúlt években néha azért reménykedett benne, hogy azóta is egyedülálló vagy, meg hogy ő amúgy volt, hogy az elmúlt pár évben gyakran havi több alkalommal lecsekkolta közösségi oldalakon, hogy van-e valakid. Meg néha megfordult a fejében, még akkor is, amikor éppen kapcsolata volt, hogy ha részéről működhetne, akkor akár szakítana is a párjával. Amikor ezt elmondta, akkor tudod róla, hogy amúgy nincs senkije, szűken öt év a korkülönbség köztetek.

Mi lenne a reakciód? Minden elképzelhető lehetőség érdekel, ilyenek, hogy nincs senkid, és az eseted az illető, nincs párod, de egyébként nem az eseted, van párod és nem az eseted, vagy van párod, de egyéb az eseted lenne.