A tanárok miért nem tudják ignorálni, ha egy gyerek rosszul teljesít?

Mert egy tanárnak jó esetben az a célja, hogy tudást adjon át, a diákjai tanuljanak.

Gúnyolódni a gyereken mások előtt nem kellene, az tény. De ignorálni sem, ha nem tanul.

Gondolom, te vagy egy ilyen diák. Ha (valós) depressziós vagy, akkor kérj szaksegítséget. Ha fáradt vagy, akkor pihend ki magad, végezz valami tevékenységet, amit szeretsz. Ha lusta és nemtörődöm vagy, akkor a nyaggatás abszolút jogos. Ha pedig a képességeiddel van gond, akkor a tanár csinálhat akármit, nagy változás nem lesz.

Mert a pedagógusok elsősorban nem a gyereknek tesznek szolgálatot, hanem a szüleinek. Ez olyan mintha a kutyámat elvinném megőrzésre, más meg teletömné minden szarral, hogy jól összefossa magát, mikor visszakapom meg póráz nélkül szélnek eresztené, mert a kutya menni akar. Nem. ÉN bízom meg az illetőt azzal, hogy vigyázzon a kutyámra és nevelje, tanítsa, amíg én nem érek rá.

A szülő és az iskola kapcsolata ugyanez, azzal az adalékkal, hogy nemcsak a szülői érdek, hanem a társadalmi érdek is benne van a módszertanban.

Igazából nem értem ezeket a kérdéseket, ahol a kérdező egy vagy max 2-3 eset alapján általánosít. Mintha ez alapján mindent tudna a világról...

A tanári feladat a tudás átadása, ez biztos. Ez azonban nem megy alázat, odaadás, elkötelezettség nélkül.

A nevelés kérdése már más... A szülő és az iskola egymásra mutogat és hárítja át a másik félre a felelősséget. Az igazgatók tutyimutyik ahhoz, hogy határozott állást foglaljanak a kérdésben, az OF-k detto. Nyilván vannak kivételek, de sajnos a tapasztalat ez, kiváltképp középsulikban, amikor a gyerekkel már foglalkozni kellene komolyabban is.

Ha nem teljesít valaki, annak vannak okai és következményei. A tanárnak kötelessége a következményekre felhívni a figyelmet, az okokkal kapcsolatban pedig optimális lenne a gondviselővel konzultálnia. Ez elmarad és jól a hárítás. Míg ők egymásra mutogatnak, a kamasz szépen kanászodik el, ill egyre jobban marad le a tanulásban.

Márpedig ha következetesek vagyunk és a házirend pontjait is betartjuk, akkor pedig a fegyelmi vétség esetén az intők és megjegyzések, később pedig az eltanácsolás az út, tanulási problémák esetén pedig a rossz jegy, majd az év végén a buktatás.

Lehet, kissé konvencionális vagyok, mégis ha azt érzi a diák, mindent megtehet, ezzel sokan vissza is fognak élni... Ennek az eredménye a szitu...

Mert a gyerek azért jár iskolába, hogy tanuljon. Nem lehet ráhagyni, hogy ne csináljon semmit, ugyanis a dolgok nem így működnek.

Egyébként meg más tanulóknak is vannak problémáik, de a többség mégsem bukik meg semmiből. Akik meg nem így vannak ezzel, azok rendszerint maguk tehetnek a helyzetükről.