Tanárok meg sajnáljátok az úgymond hülye tanulót?

Az élet ilyen. Van, aki matekból nem jó, de jó magyarból, földrajzból, biológiából, testnevelésből, barkácsolásból, énekből, stb.

Azt vizsgáld, te miben vagy jó!

Az önbizalmat ad. Lehet, hogy akkor a matekot sem látod olyan mumusnak.

Nem mellesleg, lehet, higy aki matekból jó, más tárgyakból nem remekel.

Nem vagyunk egyformák.

Nem sajnálni kell a gyereket, ha nem megy valami, hanem korrepetálni, segíteni.

A tanulás egy folyamat. Van, aki előbb, van, aki később érik meg.

Nem vagy hülye attól hogy nem vagy kitűnő tanuló.

Én tanárként következetesnek tartom magam és nem másokhoz mérem a tudásukat hanem önmagukhoz.

Mindenkinek lehet rossznapja, egyre több a válás ami a tanulmányi eredményeket is befolyásolja, vagy elfogy a tanuló motivációja. Nyílván nem tűrök és nézem el a lustaságot a végtelenségig, adok lehetőséget gyakorolni, de ez nem sajnálat, hanem segítség.

@3 "Én tanárként következetesnek tartom magam és nem másokhoz mérem a tudásukat hanem önmagukhoz."

Hogy utáltam az ilyet jó tanulóként. Kicsit gyengébben teljesítettem a megszokottnál, máris hármast kaptam. Az osztály bohóca meg ugyanolyan feleletre ötöst kapott, mert biztos rengeteget tanult rá.

5:

Engem meg majdnem megbuktatott a tesitanár ezzel a módszerével. Ugyanis a legtöbb gyakorlatban rossz voltam, volt egy-kettő amiben viszont kiemelkedő, ezeknél is kaptam az egyeseket, mert nem javítottam az eredményemen.

Kedves ötös, ezt nem következetességnek hívják.

Amiről én beszéltem az ugyan úgy a jó tanulokra is vonatkozik; nem ment valami, rossz napod van, vagy ez nehezebb, unalmasabb stb meg lehet oldani és nem ripakodok rá vagy rontom le az átlagát, a jegyadásnak is meg vannak a keretei amikben lehet mozogni.

De a legegyszerűbb példa a házi feladat ugyan úgy kisegyest adok a hiányáért annak, aki ötös és annak aki rosszabb.

De a példa az is ha egy kitűnő tanuló a nevén kívűl semmit sem ír rá a dolgozatra arra nem tudok hármast, vagy négyest adni nyílván.

Üdv; 3as

Már nem vagyok tanár, de pályám elején az voltam. Tény, hogy volt, akit sajnáltam, de a realitást, és az igazságosságot tartottam mindig szem előtt. Mindig kész voltam segíteni, ha valakinek szüksége volt rá (egy kezemen meg tudom számolni, hányan éltek a lehetőséggel), ha pedig valakinek nem ment az anyag, és a kisujját se mozdította volna a jobb eredményért, azt nem szoktam sajnálni. Azt igen, akin látszik az igyekezet, de mégsem megy neki.

#5: Én is rémesen igazságtalannak tartom, amikor ugyanaz a teljesítmény teljesen mást ér attól függően, hogy kitől látja az ember. Persze, lehet azzal érvelni, hogy "miért kell máshoz mérni az ember teljesítményét", de erre meg azt tudom mondani, hogy azért, mert mindenhol máshol is egymáshoz mérik azt.

Meg egyszerűen: ne keverjük a tantárgyi tudást a szorgalommal! Viszonylag objektíven le vannak fektetve az elvárások, és meg lehet állapítani, hogy azt milyen mértékben tudta teljesíteni a tanuló. Az egy másik kérdés, hogy azt milyen tanulással érte el. A munkában sem jár bónusz azért, ha ugyanazt az eredményt kétszer annyi időráfordítással sikerül elérni. Ugyanígy az iskolában sem igazságos valakit a másik fölé emelni azért, mert ugyanazt az eredményt nagyobb időráfordítással tudta elérni.

#3: Való igaz, hogy bárkinek lehet rossz napja, de ez nem ok arra, hogy diszkrimináljunk. Sem pozitív, sem negatív irányban. Sajnos teljesen reálisan soha nem lehet értékelni, hiszen mindig lesznek zavaró tényezők, sőt, olyan feladatsort sem lehetséges összeállítani, ami mindenkinek 100%-ig hitelesen képes mérni a tudását. Ezért sem (és másért sem) vagyok biztos benne, hogy ez az osztályozósdi egy jó dolog. De ebbe nem sok beleszólásunk van, a rendszert mi legfeljebb csak nagyon közvetetten alakíthatjuk. Ettől függetlenül, ha már osztályozni kell, akkor úgy gondolom, igyekezni kell, hogy az a legreálisabb képet adja. Az, hogy valakit előnyben részesítünk, mást meg hátrányban, az nem igazságos, és nem is vezet reálisabb eredményre. Én ameddig tanítottam, rengeteg dolgot értékeltem, nálam soha nem volt az probléma, hogy nincs elég jegy. Még heti 1 óra mellett is alsó hangon a 6-7 jegy megvolt évente, heti 2-3 óra mellett pedig jócskán tíz fölött. Így minimalizálni lehetett, hogy egy-egy véletlen kilengésnek túl nagy hatása legyen. Azt igaz, sokan nem szerették, hogy nálam mindig tanulni kellett, de úgy gondolom, az egyik nevelési cél pont az lenne, hogy megértessük a tanulókkal a rendszeres tanulás fontosságát és előnyeit. Emellett mindenkinek volt minden félévben egy "Joker" kártyája, amit az óra elején jelezve mentesült azon az órán az értékelés alól. (Kivéve az előre bejelentett dolgozatokat.) Ezekkel nem csak szerintem, de mások visszajelzései szerint is sikerült minimalizálni az esetleges alkalmi rossz forma, rossz hangulat okozta kilengéseket. Voltak, akiknek nem tetszett, amiért szigorúan vettem a dolgokat, de arra senki nem panaszkodott, hogy ne álltam volna hozzá igazságosan.

#8: Nyugtass meg, hogy valójában nem vagy tanár!

Az írásod elég következetlen. Először azt írod, hogy mindenkit "önmagához mérve" értékelsz, ez pont azt jelenti, hogy a gyengéket előnyben, a jókat hátrányban részesíted. Utána pedig már egészen mást mondasz.

Az, hogy valakinek rossz napja van, teljesen érthető, és helyes dolog, hogy az ember tekintettel van a tanulóira. De az, hogy az egyik anyag nehezebb, vagy unalmasabb, az már nem érv. Ezt tanárként illene tudni, az ember képességei rendkívül szerteágazóak, és nem minden területen azonosak. Ebből adódóan: attól, hogy valaki bizonyos témakörökben, bizonyos ismeretanyagokban jobban teljesít, még nem kötelez arra, hogy pozitívan diszkrimináld más ismeretanyagoknál. Elgondolkodtató kérdés: ha valakinek egy témakör nehezebb, vagy "unalmasabb", akkor felhúzod a jegyét. De akkor is, ha kettő? Akkor is, ha három? Akkor is, ha egyik sem megy jól? Csak mert utóbbi esetben ez egyértelmű pozitív diszkrimináció. Ha meg csak annak kedvezel, akinek kevés dolog megy nehezen, az meg a gyengébb képességűvel szemben igazságtalan.

Sokkal egyszerűbb reálisan értékelni. Emberségesnek KELL lenni, de ettől még nem szabad az osztályozás által a helyzetünkkel visszaélni.

"a házi feladat ugyan úgy kisegyest adok a hiányáért annak, aki ötös és annak aki rosszabb."

Én meg azt mondom, hogy érdemjeggyel a teljesítményt, és nem a szorgalmat kell értékelni. Az osztályozás nem lehet a fegyelmezés és a büntetés eszköze.

(Zárójeles megjegyzés: kisötös is jár azért, ha valaki megcsinálja? És akkor is, ha rosszul?)