Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Miért viselkedett így? Mit...

Miért viselkedett így? Mit tegyek? ( Többi lent) Fontos! L/19

Figyelt kérdés
Az osztályfőnök egy harmincas éveinek végén járó, székely, ref.hittantanár volt, vmilyen oknál fogva nem volt/van saját családja és híres volt a szigoráról, a kollégáinak egy része kissé különcnek is tartotta azt hiszem. Engem szerencsére nem tanított.. Viszont a lelki beszédre fogékony emberek szívéig hatolt , emiatt nagyon tiszteltem és büszke voltam, hogy egyházi iskolába járhatok és egy ilyen példaértékű ember az osztályfőnököm. Akkor még nem tudtam, hogy a gimnázium sznob, csaló embereket segítő korrupt intézmény. A szimpátiája, ami egy idő után kissé kellemetlen volt a többiek miatt, a következőkben nyílvánult meg: mindig kedves volt velem, az első napon belevésette a többiek fejébe hogy hogy kell kiejteni helyesen a nevemet, tehetségesnek mondhatom magam a festészet terén így egy képzőművészeti feladat kapcsán engem bízott meg az osztály irányításával, majd oszt.főnöki dícséretet adott, a többiek mondhatni ámultak mert ilyet az 5 év alatt senkinek sem adott, szülőin pedig kiemelt és azt mondta, hogy mindenkinek olyannak kellene itt lennie mint amilyen én vagyok, osztálykarácsonykor őt húztam és egy festményt készítettem neki , nagyon tetszett neki, azonban furcsa volt, hogy az osztállyal való közös programok alkalmával mondhatni került, mintha feszengett volna mikor látta hogy kissé kívülálló vagyok, ofő órákon pedig azt osztályt mindig dedós jàtékokra kényszerítette...aztán egyszer beszélgetésre marasztalt évvége környékén és nagy nehezen megkért, hogy fessek neki egy gyümölcsfát, én nagy megtiszteltetésnek vettem, a fa környékén volt egy kirándulása azt osztálynak így lefotóztam, a többiek mondanom sem kell mivel cukkoltak utána, év végére elkészültem vele, elég drágák voltak a kellékek, de levélben válaszoltunk neki hogy semmilyen fizetséget nem kérünk, hát nem így lett ..amikor bevittem neki, nagyon elêgedett volt, nem győzött dícsérni én menni akartam, akkor azt mondta hogy ez nem így megy, behívta a terembe az osztályt és egy ajándékszatyorral jött vissza, nagyon megalázó volt a többiek miatt, láttam az arcukat ..te jó ég..mégegyszer kifejezte a csodálatát odaadta az ajándékot és egy puszit..ezen nêhányan röhögtek..én meg nagyon zavarba jöttem, az egyik lány kivette a kezemből a szatyrot és megnézte a tartalmát majd megkérdezte hogy neki adom e az egyik tárgyat..huu..aztán azon viccelődtek hogy biztosan eljegyzett, hol a gyűrű...nagyon kellemetlen volt. A képeket elfelejtettem aláírni hazavittem őket, akkor láttam a karácsonyi hátoldalán egy írást, ami arról szólt hogy ki vagyis én adtam neki. Mikor visszavittem a bizonyítvánnyal együtt, az erdőről beszêlt velem és adott egy gyümölcsöt arról a fáról amit lefestettem neki...eléggé összezavart, nem tudtam mit gondoljak. 10.osztályban még mesélt a fáról és egyszer megkért hogy mesêljek a festészetről..egy kis csoportja összegyült emiatt az osztálynak vele együtt, de a többiek előtt nem adhattam önmagamat és nagyon szégenylős vagyok, zavarba is jöttem amiatt amit a többiek mondtak "rólunk" és az egész szörnyű lett ..ő meg ideges és rámvágta az ajtót..na innentől nem beszélt velem, átnézett rajtam. Majd félévkor bejelentette, hogy munkahelyet vált..politika, nagyon sajnált minket elhagyni, meghívott minket magához és én is nagyon szomorű voltam mert valahol rokonléleknek éreztem őt, annak ellenére is hogy mikor egy szajha féle engem húzott, nagyon megalázott ő pedig elfordította a fejét. Ott megmutatta hova tette a képeimet és eléggé szomorú volt a tekintete némi szánalom és keserűség volt benne. Majd mikor elmentünk tőle, mindenkihez volt jó szava engem kivéve. De mindig kedves volt velem, jó túrákra vitt minket erős tartóoszlopa volt a giminek így készítettem neki egy gyönyörű búcsúfestményt, azt utolsó napján adtam át,kissé meghatódott, majd indulni akartam akkor megkérdezte hogy ma már nem találkozunk most találkozott velem utoljára mosolyogva bólintottam és sírvahazamentem..aznap még bőven betegállományban voltam...Ennek ellenére minden évben meglátogatott minket néhány emberrel beszélt DE nekem nem köszönt, keresztűl nézett rajtam, nem beszélt velem. Rosszul esett mert felnéztem rá, de csalodtam benne emiatt és a sok szép képért egy jó napotot megérdemeltem volna azt hiszem. Ballagáskor pedig felismerte az anyukámat és rögtön elfordult. Egyszerűen nem értem mi baja. A képek azon túl drágák voltak az ecseteket és a vásznakat beleértve. Nagyon rosszul esik. Mit tegyek, visszakérjem a képet amit utoljára adtam vagy hhagyjam, ne zaklassam, biztos van elég gondja. Köszönöm Egyébként szerintetek tetszettem neki, azért viselkedett velem ilyen furcsán? Egy kicsit nyugtalanít, mert a közelgő bankettünkre is eljön és ..nos igen ez kellemetlen, mert a többi tanár is tudott róla és lehet, hogy félreértelmezték a képeket, pedig engem csak a hàla és a megbecsülés vezérelt, természetesen semmi több. A történetből kihagytam a volt of.helyettesemet, egyben szerencsére volt történelem tanárnőmet, aki lehet, hogy azt sugalta neki, hogy vonzódom hozzá, azért adtam neki az utolsó képet és azért jöhettem zavarba a festéses előadásnál. Hihetetlen de ez a nő még az eddogieknél is furcsább. Családos anyuka, csak néhány évvel volt idősebb az oszt.főnöknél és remek barátságot ápoltak/ápolnak. Nekem ő kezdetben nagyon szimpatikus volt, annak ellenére, hogy szegény eléggé pocsékul tanított és olyan volt az állapota, mintha túl sok nyugtatót szedett volna..szóval kicsit kába volt. De népiesen öltözködött és nagyon elégedett volt velem, annyira, hogy rólam nevezte el a töri verseny csapatunk nevét..nekem nagyon kellemetlen volt. Egyszer oszt.kiránduláson észrevettem, hogy azt figyelte, hogy én hogyan reagálok arra, mikor az ofő kedves velem. 2. Osztályban nem tanított, mert leváltotta az osztály. Néhány lány és én is mindig köszöntem neki..ó és az osztály utálta őt . Egy képzőművészeti versenyeredményhírdetés alkalmával ő vitte egy másik városba az érintetteket köztük engem is. Az anyukám még elkísért hajnalban, mert egy kissé messze lakunk a találka helyről és mert baráti a kapcsolatunk. A nő hozta az egyik lányát, köszöntünk erre az anyámat és engem végigmért majd másokkal kezdett beszélgetni. A helyszínen érthetően megkérdeztem tőle valamit mire elmondta hogy miről beszélgetett telefonon az imént az ofőmmel. Nagyon fura volt. Ezek után már nem köszöntem neki, mert a viselkedése rám és az anyámra nézve is sértő volt. Ballagáson virágot osztott a volt ofômmel nekünk, természetesen tőlem elfordult, a volt ofő nyomott kelletlenül az utolsó pillanatban egy virágot a kezembe. Szerintetek? L/19

2014. máj. 27. 21:01
 1/5 anonim ***** válasza:
Biztos azt gondolta, hogy belezúgtál, ő meg nem akarta, hogy legyen köztetek valami, ezért került téged.
2014. máj. 27. 21:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
Ne haragudj de ez...rendkivul...furcsa volt.
2014. máj. 29. 09:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim válasza:

Biztos tehetséges, érzékeny kicsit kívülálló nagylány vagy, ami nem baj, sőt. Sokan (főleg a saját korosztályodból) nem értenek meg.

Gondolom ezt a tanárok látják, próbálnak a középpontba helyezni, hogy a többiek lássák, milyen az értelmes, tehetséges gyerek, ezzel is segíteni szeretnének.

A tanárod, nem akarta, hogy ingyen fáradozz azért adott ajándékot, hogy tudd értékeli és nagyra tartja az időt, munkát és a tehetséget. Fegyelmezett, tanárembernél ez természetes. Viszont szerintem azt gondolták te egy kicsit többet érzel mint tisztelet, és hát vsz. voltak "jóakaróitok" is akik mondtak mindenfélét, ezért lehet, hogy a tanárod jobbnak látta elmenni, főként ha mát az ő főnökéig is eljutott a hír. Persze ez nem biztos, csak így gondolom. A tanárnő, pedig lehet, hogy ezért kicsit sajnálta a kollégáját és ezért viselkedik veled kicsit máshogy.

Persze az is lehet, hogy túlbonyolítod az egész dolgot és nem is rólad szólt a valódi történet.

De érzelmes, nagy kamaszként ez teljesen természetes.

Most már engedd el ezt a történetet, nyugodj meg, ennél rosszabb dolgok soha ne történjenek veled. Fess sokat, és szépeket.

2014. jún. 5. 08:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 A kérdező kommentje:

Köszönöm a választ,de szükségtelen volt a szatírikus lezárás. Tanácsot szerettem volna kérni, érdekelt más véleménye, ugyanis a szüleimet is beleértve meglehetősen értetlenül állunk jelenleg is a történtek előtt. Igazság szerint én úgy gondolom, hogy egy cseppet sem túloztam az eset leírását illetően, igyekeztem külső szemlélőként ábrázolni mindent, a belőlem kiváltott érzelmeket hanyagolva. Az ember életében általában meglehetősen mély nyomot hagynak a középiskolás évek, pláne ha az egész 4 év lelki nyomorékká, önbizalomhiányossá teszi az illetőt. Sajnos egy sznob korrupt intézményről van szó, a milliárdos csemeték kicsinyes aljaskodásai rengeteg sebet ejtettek rajtam, hosszú ideig voltam depressziós állapotban, demaradni akartam a jó tanárok miatt, pánik beteg lettem, teljesen egyedül voltam. Nem kellemes ilyen "háttérrel" kilépni a nagy világba.

Istennek hála nem egy ostoba, kiégett, egoista rózsaszín ködvilágban élek így ez a kellemetlen emlék természetesen csupán egy csekély megoldatlan lelkiteher, bizonytalan vagyok azt illetően, hogy esetleg nem-e bennem van a hiba, de az önmarcangolással már felhagytam, egyedül azt sajnálom, hogy egy számomra érthetetlen ellenszenv szerű érzésféleség miatt így kell lezárnom ezzel a két, véleményem szerint nagyszerű, példaértékű tanárral a kapcsolatot mindenbizonnyal tele félreértésekkel. Engem egy csöppet sem érdekel a festmény anyagi értéke, a lelkemmel, teljes hálával dolgoztam rajtuk hónapokig, ezt az embert rokonléleknek éreztem, nem vonzódtam hozzá, és úgy gondolom, hogy ezt a bizarr stílust a legkevésbé sem érdemlem meg. Ha viszont ő hibázott és emiatt szégyenli magát az nem az én gondom, nem ez a lelkészhez méltatlan, mondhatni gyerekes , gerinctelen modor a megoldás. Szerencsére önnek fogalma sincs, hogy miket éltem meg a szüleimmel, a cinizmust sokallom. Az éhezés, az időszakos szegénység, az áramnélküliség..stb. révén csak gazdagodtam. Ha méltó leszek a művész névre, és jelenleg is úgy gondolom, hogy egy művész dolga az ember lelki művelése, érzékenyebb is a világ minden apróbb rezdülésére, undorító, amikor egy alkotót nem ilyen célok vezérelnek.

Az osztály undorító viselkedését nem szívesen tárom fel az osztályfőnök előtt, mert nem akarom tönkre tenni a velük eltöltött idejének emlékeit, semmivel sem lennék több, ha romba dönteném a viszonylag pozitív képét róluk.

Egyedül a közelgő banketf miatt sürgettem a megoldást.

2014. jún. 5. 17:18
 5/5 anonim válasza:

Félreértettél. Kicsit sem cinikus vagy lerázó, mindinkább megnyugtató szerettem volna lenni. Persze megértelek, bár egy ilyen bonyolult kérdésben nehéz tanácsot adni, hiszen rengeteg szálon futnak az események, amiket te éltél át, viszont nehéz úgy leírni, hogy más is lássa, vagy úgy lássa. Egyetértek azzal, hogy a két tiszteletreméltó embernek az emlékeit nem akarod befeketíteni. Ez szép tőled(minden cinizmus nélkül). Lehet, hogy őket kellene megkérdezned, hogy mi történt ami miatt nem érzed már a jóindulatukat. Nem tudom.

Kívánom, hogy számodra minden kedvezően alakuljon. (Nem lerázás, csak egyszerű, kedves elköszönés)

2014. jún. 6. 09:10
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!