Mit lehet tenni ezellen? Az iskolaváltás lehet-e megoldás?

Tizedik év elején emelt angolos osztályba kerültem. Tavaly vizsgáznom kellett, hogy átvegyenek. Sajnos onnan többé-kevésbé mondvacsinált, felnagyított indokokkal a tavaszi szünet után az iskolán és az évfolyamon belül áttettek egy másik osztályba. Nem hinném, hogy joguk lett volna hozzá, de így történt. S mindez azért, mert a volt ofőm és én nem szimpatizáltunk egymással. Sose gondoltam, hogy hasonló velem is megeshet. Suli mellett diákmunkában dolgozom, heti 20-30 órában. Épp ezért reggelente gyakran elkések. Mi tagadás, nem vagyok szabálykövető. De! Sosem zavarom hangoskodással az órákat. Lehet tőlem tanulni. Nem akadályozom a tanítást sem. Ugyanakkor, mivel a fáradtság napközben sokszor rámtör, így pár órán lehajtom a fejem a padra, miközben jegyzetelek. Megesik, hogy ilyenkor elalszom. De általában csak felületesen, tehát nagyjából hallom a tanár hangját, követem az órát. Viszont a mostani osztályom emiatt ki nem állhat. Azt hiszik, hogy nekem mindent szabad. Holott nem én veszem fel a telefont az óra kellős közepén, nem káromkodom és zajongok. Csak ott vagyok, velük egy légtérbe sajnos. Szerintük ki kellene rúgni engem. Minek is járok be, ha csak alszom, ezt kérdezik folyton. Támadnak, ahol csak tudnak szavakkal. Utálnak és kifejezésre is juttatják az ellenszenvüket. Mindenkinek van padtársa, csak nekem nincs. Akikkel eddig jóba voltam (a kiközösítettek) már nem mernek beszélni sem velem, nehogy még jobban rájuk szálljon az osztály. Tulajdonképpen ők egymással sem nagyon szeretnek kapcsolatba kerülni. Többnyire csak ülnek a padban és telefonoznak vagy maguk elé merednek. Az osztály többi tagja pedig a túlkoros osztálytársammal bandázik és körülötte ugrál. Én viszont sehova sem tartozom az osztályon belül. Szégyenszemre kénytelen vagyok egyedül ülni a fal melletti legelső padban. Körülöttem pár pad kihagyásával a többiek ülnek hármasával. Ők döntöttek így. Az egyik szünetben áttolták a padokat és áttették a táskámat. Csöbörből vödörbe estem, attól tartok. Senki, egy tanár sem hajlandó segíteni. Gyomorideggel és undorral telve járok be és napközben szorongok, ha az osztályomban kell lennem. A folyosóról nagyon sok haverom van, de ők inkább csak amolyan haverok, akikkel el lehet ütni az időt. Mit tehetnék? Nagyon kiéleződött már a helyzet. Nem látok kiutat, csak ha átiratkozom egy másik szakközépbe. Sajnos gimibe nem mehetek, mert elvesztenék két évet. Ha maradnék, sanszos, hogy kikészülnék és olyat tennék, amit nem tudnék helyrehozni; megtámadnám a túlkoros főkolompost és a bandáját. Sokszor elképzelem, hogy durván elintézem őket. Legalább többet nem tudnának bántani. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy nem tehetem. De örökké nem tűrhetem el a bántásaikat, a kiközösítésüket! Ti mit tennétek a helyemben? Kérlek, segítsetek!