Kezdőoldal » Emberek » Tanárok, iskolatársak » Szerintetek mit kéne tennem?...

Szerintetek mit kéne tennem? Maradjak abban az iskolában?

Figyelt kérdés

16 éves lány vagyok, tavaly kezdtem a 9.et. A történetem eléggé egyedi szerintem. Na de kezdem is az elején.

Egészségügyi szakra jelentkeztem, fel is vettek. Elkezdődött az iskola, minden redben ment. Tanultam redesen, tudásomhoz megfelelően kaptam a jobbnál jobb jegyeket. Aztán egyik pillanatról a másikra felfordult minden. A legjobb barátnőmmel összevesztem, a tanulásba belefáradtam mert egy idő után hiába tanultam egész nap, nem ment semmi a fejembe, feleléskor és dolgozatnál elfelejtettem mindent. Kezdtem belefáradni a tanulásba és nagyon megviselt hogy viszonylag egyedül vagyok és egyre rosszabb jegyeket kapok. Aztán mikor kibékültem legjobb barátnőmmel, picit jobb kedvem lett, de a tanulást már hanyagoltam. Egyre kevésbé érdekelt a tanulás. Volt pár tantárgy ami érdekelt és nagyon jó voltam belőle de a többiből elég rosszul álltam. Félévkor gondolkoztam, hogy átmegyek egy másik suliba de ez nem történt meg végül. Rá pár hétre megismertem egy lányt és teljesen beleszerettem. Ezelőtt soha nem néztem lányra ÚGY...de ez most valamiért más volt. Kölcsönös volt a vonzódás ezért összejöttünk. Eddig azt hittem hetero vagyok mert volt egy-két barátom. Nehezen de elfogadtam az identitásom, miszerint biszexuális vagyok. Anyukámnak is elmondtam, ő csak beletörődött. Viszont a tanáraim, főleg az osztályfőnököm és az iskola tanulói rossz szemmel néztek minket. Persze hülye tizenéves fejjel volt hogy mások előtt elcsattant egy egy csók de ez nem volt gyakori. Természetesen már tudom hogy ezt azért nem kellett volna, hiszen nem tartozik senkire és ma már nem csinálnék ilyet. Az iskolatársak nagyrésze lenézett minket, megjegyzéseket tettek még akkor is mikor csak beszélgettem a barátnőmmel fél méterrel egymástól. Az ofi sem tolerálta hiszen az ő osztályában ne legyen már egy ilyen gyerek se. Rossz volt iskolába járni. Megutáltam azt az iskolát a tanulóival együtt. Egyre hanyagabb lettem a tanulásban. Már csak a barátnőm miatt jártam be, ha éppen nem aludtam el. Persze tudtam, hogy ez így nem jo és így nem viszem semmire az életben. Ahányszor próbálkoztam mindig csalódnom kellett és kudarcot vallottam a tanulásban. Egyszerűen már sehogy sem tudtam koncentrálni. Lelkileg teljesen kimerültem. Folyton csak azt hajtogattam magamban, hogy egy senki lettem és az is maradok. Sok tantárgyból megbuktam év végén, tehát a pótvizsga sem lehetséges. Nagyon elb.sztam az életemet. Nyugtáztam is hogy ezt az évemet tanulság ként fogom fel és egváltozom, amennyire csak lehet. Nem csak mondogatom, hanem teszek is érte. Rájöttem hogy ez a szak mégsem nekem való. Elkezdtem gondolkodni, hogy az iskolában maradok, csak átmegyek mezőgazdasára. Nemtudom hogy jó ötlet e ez, mivel az iskola tanulói nembírnak engem. Anyukám felvetette azt az ötletet, hogy maradjak itt ahol lakom és tegyem le a sulit délutáni suliba, mert csak az van itt. Azt mondta könnyebb is lenne és több szabadidőm maradna. Viszont nem akarom otthagyni a barátnőmet. Azóta még mindig együtt vagyunk és úgy érzem semmi nem szakithat el minket egymástól. És jóó megoldásnak találom a mezőgazdaságot. Ténylegesen úgy gondolom, hogy nekem való, szeretem az állatokat, a fizikai munkát is bírnám. Barátnőm is azon a szakon van. Ha odamennék akkor én 9.es lennék ő pedig 10.es de legalább többet látnám mintha elmennék onnan. Más iskola nem jöhet szóba nagyon, ez a két választásom van. De nemtudok dönteni. Maradjak abban a suliban ahol nem nagyon fogadnak el olyannak amilyen vagyok és nem nagyon bírnak és csináljam azt amihez még kedvem is lenne vagy menjek abba a délutáni suliba ahol úgy ismernek, ahogy elmentem onnan 8. végén és járjak be heti két alkalommal? Melyik lenne könnyebb? Melyiket válasszam? A délutáni suli nem lenne nehezebb mert többet kell magamtól megtanulni, vagy ilyesmi?

Bocsi, va vanak benne zavaros dolgok megpróbáltam tömören leírni. És bocsi a ha vannak benne helyesírási hibák és elírások, csak már fáradt vagyok és telefonról nehezebb írni. Köszönöm, ha elolvastad és hálás lennék ha még hasznos választ, tanácsot is tudnál írni.



2016. júl. 10. 23:22
 1/6 anonim ***** válasza:

Hát nem ok nélkül van az a mondás,"a szerelem elvakít"!

Kihat mindenre,tanulástól-egészen mindenre

2016. júl. 11. 11:21
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 Dika :) ***** válasza:
szia egy kicsit zavaros az igaz de nem baj :) szerintem a délutáni sulit válasszad igaza van anyukádnak ! A barátnőddel meg akkor is tudsz találkozni :) Meghát gondolj bele..abban a suliban aztmondtad nem bírnak... + ha véletlenül szakítanátok ... akkor milyen rossz lenni minden nap látni őt egy olyan helyen ahol még te sem szivesen vagy.. :) remélem segítettem egy kicsit :)
2016. júl. 11. 13:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/6 A kérdező kommentje:
Köszönöm :)
2016. júl. 11. 17:46
 4/6 anonim ***** válasza:

én azt mondom menja délutániba.

a másik suliban már leirtak,nyilván vidéki vagy és ott alapvetően homofobok a népek.

Persze így kevesebbet lehetsz a barátnőddel,de nem fognak piszkálni.ami nagyon sokat számit,ezt tapasztalatból tudom :(

2016. júl. 15. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/6 A kérdező kommentje:
Rendben köszöszönöm a válaszodat :)
2016. júl. 15. 22:57
 6/6 anonim válasza:
Kizárólag csak te tudhatod, hogy számodra melyik a legjobb megoldás. Annyit tanácsolhatok, hogy mindenképpen mérlegelj pl írd le a negatív és a pozitív tapasztalatidat mind a két suliról, ezután vesdössze melyiknél miből mennyi van, talán valamennyit segíthet. Sok sikert a döntéshez :)
2016. júl. 19. 00:52
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!