Ilyen hátunk mögött kibeszélő, kinevető iskolatársakkal mit lehet tenni? Jobb nem foglalkozni velük?
Beiratkoztam a szeptemberben induló, államilag támogatott ingyenes kezdő angol nyelvtanfolyamra, 3 hete tart. Az első órán 17-en voltunk, majd rögtön az első szünetben elment 1 ember, voltak akik nagyon bénák voltak, ők a következő alkalommal már nem is jöttek, jelenleg óráról órára változik a létszám 6-10 fő között, vannak akik fixen minden órán ott vannak és vannak, akik csak 2-3 naponta jönnek órára. Az első nap óra után míg vártam a buszra az egyik csoporttársam odalépett hozzám (ugyanabban a faluban lakik, amelyikben én és errefelé az emberek szokása, hogy képtelenek egyedül utazni) és megkérdezte, hogy "Szia, te is erre a buszra vársz?" Mivel nekem előtte reggel 8-tól órám volt az egyetemen és este 8-ra már hulla fáradt voltam, semmi kedvem nem volt senkihez, így egyszerűen annyit mondtam, hogy "igen", majd elkezdtem nyomkodni a telefonomat jelzésértékűen. Erre ő újabb kérdést tett fel: "Te is XY településen laksz?" Nem is értem a kérdést, valószínűleg ha arra a buszra várok este, akkor ott lakok, de ismét egy igennel válaszoltam, majd elfordultam és pár lépést arrébb mentem, hátha leesik neki végre, hogy semmi kedvem hozzá.
A következő nap volt az, hogy nagyon bénák voltak egyesek angolon, míg vártam a buszra a párom felhívott és kérdezte, hogy milyen volt. Mondtam neki, hogy csak a "to be" ige ragozását vettük és egyeseknek ez is nagyon ment és a szórend megértése is, hozzátettem, hogy anyukám szerint azért, mert az idősebb embereknek már lassabban fog az agyuk (a csoporttársak mind 35, de inkább 40+-osok). Később vettem csak észre, hogy az előző nap társalogni kívánó nő ott állt tőlem 1 méterre, így valószínűleg hallotta, amiket mondtam a páromnak.
Azóta azt vettem észre órákon, hogy egy másik csoporttársunkkal, akivel jóban van ha valami rosszat mondok mindig kinevetnek. Eddig azt hittem, hogy mindenkin nevetnek, de a múlt hét pénteki órán az időt tanultuk és estefelé már nagyon fáradt voltam, az utolsó pár percben magnószövegről kellett leírni, hogy hány órát mondanak. Én sem értem hogyan, de az 5: 45-re azt írtam, hogy 6:30, a tanár pedig mondta, hogy nem jó. A két korábban említett nő a terem másik felén ül, de jól kivehetően kérdezte egyik a másiktól, hogy "mit? mit mondott? majd nevetett. Mire a másik mondta, hogy 6:30-at és hangos nevetésben törtek ki.
Elég rosszul esett, mert ugyan én is a második óra után rosszakat mondtam a páromnak telefonban a csoport azon tagjairól, akik bénák, de nem a helyszínen nevettem ki őket hangosan. Úgy érzem, hogy azért nevetnek, beszélnek ki a hátam mögött, mert nem barátkozom velük, nem vagyok unatkozó anyuka, akinek ez az egyetlen elfoglaltsága a gyerekein kívül és emiatt nem pletykálok vele óra után a buszon.
Egyetlen megoldást abban látnám, hogy elkezdenék velük barátkozni ( a nő óra után a buszmegállóban mindig ismerősök után kajtat és ha talál velük pletykál), de nekem semmi kedvem hozzá, hisz kb. 20 év korkülönbség van köztünk és este, nap végén semmi kedvem ilyen emberekkel utazgatni, ráadásul a nő stílusa is irritál.
Esetleg én is kinevethetném ha valami rosszat mond, de ez a fajta stílus távol áll tőlem, mikor a páromnak telefonban meséltem a csoporttársaimról akkor sem gondoltam volna, hogy bárki hallja.
Ti mit tennétek?
válasza:Hát, szerintem mindannyiunknak megvoltak/lesznek a hasonló leckék az életünkben ahhoz, hogy legközelebb kevésbé legyünk sündisznók, még kevésbé legyünk előítéletesek, mert az ilyen sajnos visszajön, mint azt most Te is jól megtapasztalod. Fölösleges nyalni, meg jópofizni, mert az őszinteség hiánya nagyon átlátszó tud lenni és csak súlyosbíthatja a helyzeted, hiszen ha ilyen megvetően gondolkodsz róluk, akkor csakis hiteltelenül tudnál játszani.
Ezen egy dolog tudna segíteni tapasztalataim szerint, ha megváltozna róluk a gondolkodásod, vagy tényleg őszintén megbánnád ahogy viselkedtél, mert mondjuk átéreznéd valahogy hogy ez nekik hogyan eshet, de úgy látom hogy erre nem vagy épp nyitott. Sajnos, mert nagy valószínűséggel most egy szűk látókörű, beképzelt alaknak tartanak, az viszont nagyon hatásos tud lenni, ha meglátnának egy érző, empátiát és megértést tanúsítani képes emberként, akinek csak valamiért rossz napja volt. Na jó, rossz napja volt kétszer is. :)
Egyébként sajnos ez a "jelzésértékű telefonnyomogatás" nem épp egy tiszta kommunikációs forma, van hova fejlődni, hogy tudd a szemébe mondani udvariasan, hogy ne haragudjon de olyan fáradt vagy most, hogy nem gondolod hogy jó beszélgetőpartner lennél. De hát ezt is már csak a következő ilyen helyzetben tudod gyakorolni majd.
(Én kicsit vakmerőbb vagyok már ilyen téren, akár bocsánatot is kérnék tőlük, mondva, hogy tudom, hogy rajtam röhögnek és ezt valószínűleg az én viselkedésemnek köszönhetem, s sajnálom hogy a hirtelen ítélkezésemmel megbántottam őket. Intelligens embereknek ez sakk-matt.)
Ha nem mennél idáig, akkor az is segíthet, ha néha Te is fennhangon kuncogsz magadon, ha elrontasz valamit. Azon sincs nagyon fogás ugyanis, ha látják, hogy Téged nem is frusztrál, ha valamit elbénázol.
Állóháborúba meg fölösleges kezdeni, mert az csak egy konstans feszültségforrás.
válasza:Ilyen kérdés után felesleges írni.
Röhögd pofán s ne beszélj vele.
Első, igazad van. Normál, egyszeri alkalmas esetben én is a szemébe mondtam volna, hogy fáradt vagyok és nincs kedvem vele most beszélgetni, de ezt azért láttam jobb módszernek, mert napi szinten megyünk ugyanazzal a busszal és nekem előreláthatólag egyik nap sincs kedvem vele együtt utazni úgy, hogy valóban együtt megyünk és beszélgetünk. Ennek oka a stílusa, összevissza nevetgél, tipikusan az a minden lében két kanál ember, persze nem lehet mindenki ugyanolyan, de én ezt az embertípust messziről kerültem mindig is, mivel teljesen más vagyok. Például nem is utazunk "együtt" a buszon csak ugyanazzal a busszal megyünk, én mindig jó hátra megyek ő meg leül a busz közepén, ennek ellenére mikor leszáll mindig hátraköszön, hogy "szia" pedig már az óra végén elköszöntem tőle, ahogy mindenki mástól.
Egyébként én is gondoltam már arra, hogy bocsánatot kérek tőle azért, amit mondtam, de igazából ne m vagyok benne biztos, hogy hallotta, mert nem tudom mióta állt ott, illetve nem az egész csoportra értettem csak azokra, akik bénák.
válasza:Nézd, én megpróbáltam segíteni, de ha ragaszkodsz ehhez a viselkedéshez, senki nem tud megmenteni a következményeitől.
Az is szöget ütött a fejembe, hogy először azt írod, hogy az első nap voltál undok vele, aztán meg úgy jellemzed, mintha legalábbis évek óta ismernéd "összevissza nevetgél, tipikusan az a minden lében két kanál ember". Ha ugyanis ilyen véleménnyel vagy róla egy nap után, ráadásul úgy, hogy egy szót nem váltottál vele, az kissé "érdekes".
Sajnos minden információ arra mutat, hogy ez a kérdésfelvetés inkább Rólad szól - miért ítélkezel olyan könnyedén, miért skatulyázod be az embereket, miért viselkedsz ilyen otrombán és miért AKARSZ továbbra is így viselkedni, mert ez nem oké, különösen mert úgy tűnik, a természetes következményei Neked sincsenek ínyedre...
Az, hogy valaki mennyire jön ki másokkal, az leginkább a SAJÁT jófejségének a függvénye.
Ha laza, jó fej, pozitív a személy, akkor nyitott és bizalmat szavaz a többiek számára, s távol állnak tőle az előítéletek és skatulyák. Az ilyen emberek tudnak náluk 10-20-30 évvel idősebb vagy fiatalabb személyekkel is barátkozni, társalogni. S ez visszahat és meg is erősíti a személyt abban, hogy érdemes így hozzáállni, hiszen megismerhet egy csomó más nézőpontot, amin át gazdagodik a saját gondolkodása, még jobban csökken az előítéletekre való hajlama, s a társas élet, beszélgetés, barátok, közösségi lét stresszoldó és közérzet javító hatású, ez pedig úgy tűnik Rád is rádférne.
Ez a nő pl. nem nézett le Téged, mert fiatalabb vagy nála (igen, normális dolog NEM lenézni a koruk miatt az embereket, akár fiatalabbak akár idősebbek) hanem nyitott volt Feléd, sőt ahogy írod, még mindig minden nap megadja Neked a lehetőséget, hogy visszafordítsd, amit elrontottál és jöjj ki emberileg nyertesen az egészből. Ez azért elég gáláns... S lehetséges, hogy elég lenne csak egyszer őszintén mosolyogva válaszolnod az elköszönésére a buszon ahelyett, hogy továbbra is elbarikádozod magad ebben a ... szerepkörben. Így csak vesztes maradhatsz és ezzel a hozzáállással a későbbiekben is gondod lesz még.
Csak egy kis kitérő a nyelvtanulási "képességekhez": kicsit máshonnan indul egy húszéves és egy negyvenéves, és nem azért, mert akkora különbség van az agyi képességekben. Húsz éve egy gyerek felnőhetett akár színtiszta angol nyelvi kitettségben, nyelvtanulás szempontjából a legfogékonyabb korában nézte az angol rajzfilmeket és az általános iskolában is angolul tanították a német, francia vagy orosz helyett. Ha alapkészségként ráragadt a nyelv, ez nem az ő érdeme. Ahogy nem a negyven éve született gyerekek hibája az, hogy akkor ilyen nem volt.
(Igazából így az is egy kérdés lehetne, hogy a Te korodbeliek mit keresnek egy kezdő angol nyelvtanfolyamon... Kissé "vakok között félszemű" a szitu, ha zavar Téged, hogy valaki még nem ismeri a létigét, nem az lenne egy kezdő tanfolyam lényege? Nem cikibb úgy kezdőnek lenni, hogy Neked már lehetőséged volt időben megtanulni a nyelvet?)
De visszatérve a hozzáállásodra - meg leginkább annak nem ismert okára - érdemes lenne megvizsgálni, mi fáraszt le annyira a hétköznapokban, hogy így viselkedsz tőle, mert emögött sok egyéb feszültségforrás lehet, pl. utálod amit csinálnod kell, vagy nem jössz ki a rokonaiddal, vagy nem vagy magaddal megelégedve, vagy valamilyen csapdahelyzetben érzed magad - hogy csak párat említsek. Ezeknek érdemes utána járni még idejében, mert egyrészt nem igazságos a környezeteden levezetni a máshonnan származó feszültségeket, másrészt Te lehetsz az első és legfontosabb haszonélvezője annak, ha megtalálod a módját, hogy boldogabb, nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, emberibb legyél a háttérfeszültségek csökkentésével.
Ami meg a konkrét szituációt illeti, ha nem vagy benne biztos, hogy a telefonbeszélgetésed-e az oka, még mindig bármikor megkérdezheted, hogy megbántottad-e valamivel. Két pont között a legrövidebb út az egyenes (beszéd).
Természetesen az a nyelvtanfolyam lényege, hogy megtanítsák az embereket a nyelvre az alapoktól, de a létigét az első órán vettük és rá egy hétre sem tudták sokan, összekeverték, ezért merült fel bennem, hogy aki ennyire lusta, hogy ezt a tegyük hozzá például a némethez roppant könnyű ragozású igét megtanulja, azzal mi lesz később? Én csupán ezen bosszankodtam, hisz minek iratkozik be valaki a tanfolyamra, aki otthon lusta kinyitni a füzetet, könyvet? Anyukám ezért nyugtatott azzal, hogy az időseknek lassabban fog az agyuk.
Sajnos korábban nekem sem volt lehetőségem angolt tanulni, más nyelveket tanultam általános és középiskolában is, az egyetemen pedig már csak középszinttől lehetett volna beiratkozni angol nyelvtanfolyamra ingyenesen, viszont mivel sosem tanultam angolul, így kénytelen lettem volna előtte beiratkozni egy fizetős tanfolyamra, amire sajnos az egyetem mellett nem volt pénzem. Hidd el, én lennék a legboldogabb, ha valaha lett volna lehetőségem angolt tanulni és nem a kezdő csoportban ülnék 23 évesen , sőt sokkal több munkalehetőség lenne számomra.
Az említett hölgynek természetesen köszönök a buszon is, mikor odaköszön, egy szóval sem említettem, hogy ne tenném. Csupán nem értem az okát.
Hogy mi fáraszt le hétköznap?
Van még két órám az egyetemen, ez az utolsó félévem, emiatt heti két alkalommal 2-2 órát kell utaznom, mert erre a két napra nem érné meg már ott lakni. Utána visszautazom és megyek angolra (16:30-tól 20:00-ig tart). Ezen kívül heti 3 napot dolgozom gyakornokként, ami hogy őszinte legyek nekem bőven elég emberek között, mivel mindig is jobban éreztem magam egyedül vagy 1-2 barátom társaságában, eléggé introvertált vagyok, emiatt nincs nagy társasági igényem, hogy az említett hölggyel jöjjek haza még esténként is. Egyébként az angolórák közötti szünetekben is ők 4-en 5-en kimennek a folyosóra, pletykálnak, de nekem , illetve rajtam kívül még 3 embernek nagyobb pihenést jelent az, hogy kimegyek sétálni a folyosóra, esetleg bent csak ülök a teremben és nézek magam elé a pletykálás helyett.
Az angol tanfolyam már lassan 6 hete tart, ennyi idő alatt még ha csak pár szót váltottam is az említett hölggyel volt időm nagyjából kiismerni a jellemét a többiekhez való hozzá állásából, szerintem ha te magad is több órán át egy légtérben vagy egy emberrel, akkor nagyjából látod, hogy milyen.
Természetesen nevezhetjük jófejségnek is azt, hogy napi szinten lehetőséget ad arra, hogy ezentúl együtt utazzunk haza, persze az is lehet, hogy azt gondolja nehezen nyílok meg az emberek előtt és zárkózott vagyok, de én jobban örülnék neki, ha magában felismerné azt, hogy semmi szükségem az együtt utazásra, mert nem a zárkózottságból adódóan vonulok félre, csupán jobban érzem magam egy fárasztó nap után este 8-kor már egyedül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!