Mit tegyek, hogy ne ragaszkodjak a tanárokhoz, vagy honnan keressek olyan középkorú tanárnőt, akinek nem lennék teher és szívesen beszélgetne velem? 16L Többi lent.

Kicsi korom óta ragaszkldom a tőlem idősebb emberekhez, nem tudom igazábol az okát, de jobban szótértek velük,mint a saját korosztályommal. Mindig volt egy tanár aki a fő szerepet játszotta az életemben. Akinek ott voltam egy nehéz nap után, hogy meghallgassam, bátorítsam, bíztassam,és ez mindig kölcsönös volt. Egészen 2,5 évvel ez előttig. Lett egy új tanárnőm, 48 éves, aki magával ragadott és éreztem, hogy szükségem van rá. Később kiderült, hogy egyedül él,az egész családja meghalt, sok a munkája és rengeteg csalódás érte már életében, aminek köszönhetően senkiben nem tud megbízni. A suliból semmi jót nem hallottam róla,a diákok kiröhögték, kigúnyolták és nem egy kollégáját is hallottam már, hogy kibeszélik a háta mögött, akár a tanítványai előtt is... Ezt sosem tartottam helyesnek és láttam a Tanárnőn, hogy neki is rosszul esik, de próbálja tartani magát. Nekem sikerült látnom párszor a gyengébb énjét is és nagyon fájt látni, hogy bántják. Lehet,hogy ez is közrejátszott, de nagyon megszerettem és segíteni akartam neki, hogy érezze, hogy van, aki tényleg szereti. Próbáltam közelebb kerülni hozzá, egy ideig sikerült is,aztán hirtelen eltávolodtunk egymástól. Mivel nem tud bízni az emberekben és nem tudja elfogadni, hogy őt is lehet szeretni, ezért minden apró kedveakedéaemet félreértette és azt hitte, hogy érdekből teszem, hogy befolyásoljam a jegyeimet. Nagyon eltaszított magától és borzaaztó érzés volt látni minden nap a szenvedését és érezni a tehetetlenséget. Annyira megviselt, hogy nemsoká 2,5 éve szenvedek emiatt. Egyszerűen képtelen vagyok elengedni őt,nem tudom kiverni a fejemből, vagy inkább a szívemből. Még mindig ugyanúgy szeretem és mindent megtennék érte, hogy boldognak lássam, vagy egyáltalán láthassam... Mivel fél éve költözés miatt sulit kellett váltanom,így érzem, hogy végleg elveszítettem. Azt hittem, ha nem látom napi szinten, akkor jobb lesz és könnyebb elengedni, de nem így alakult. Arra is gondoltam, hogy talán egy másik tanárnő el tudná feledtetni velem. Van is pár új tanárom, akit megszerettem, de bennem van álandóan az az érzés, hogy a tanárnak ez csak egy munka és én sem lehetek több ennél, és nem akarok terhelni, vagy feltartani, esetleg lehúzni senkit. Így viszont már nem megy. Szükségem van egy tanárnőre, aki képes kihúzni a deoressziómból. Kicait hosszúra sikerült, ne haragudjatok, bár még így is kihagytam nagyon sok dolgot...