Hogyan alljak le ezzel az ostoba rajongassal?

Szoval az a helyzet, hogy mint sok tinedzser, en is belezugtam az egyik tanaromba:( nagyon-nagyon jokepu, fiatal (27 eves) es nagyon lelkes, kedves, jol tanit. Viszont sokszor egyszeruen keptelen vagyok a feladatra koncentralni az orain, mert allandoan csak ot bamulom, es lehet, hogy ez mar neki is feltunt. En viszont nem akarom, hogy valami buta kis rib.ncnak nezzen, eszemben sincs barmi olyat is csinalni, tudom, hogy semmi eselyem, hiszen menyasszonya van es kulonben is 10 evvel idosebb nalam, na meg mellesleg a tanarom. Es azt is tudom, hogy ez igy van rendjen meg hogy rajongani normalis stb., de megis rettenetesen zavar! Raadasul a tantargya nagyon fontos nekem, tehat foleg nem engedhetnem meg magamnak az almodozast. De megis ha vele van oram, egyszeruen ok nelkul jokedvem tamad, akkor is, ha elotte nagyon rosszul ereztem magam, ha ram nez, sokszor onkentelenul elkezdek vigyorogni, mint a tejbetok es ha felszolit, rettenetesen zavarba jovok, hogy nehogy elrontsak valamit, ha viszont megdicser, a "fellegekben vagyok". Szeretnem valahogy ezt a gyerekes viselkedest elhagyni, mivel egyreszt fontos, hogy az orain odafigyeljek, masreszt tenyleg nem akarom, hogy egy kis libanak gondoljon. Lehetseges ez valahogyan?

ui:bocsanat a panaszaradatert, de mar tenyleg nagyon zavar a dolog :/

17/L