Ez normális? Többi lent

Ne legyetek már ilyen negatívak gyerekek. :)

Ezek szerint még egyikőtök sem volt hasonló helyzetben.

Létezik ez a fajta rajongás: amikir olyan emberrel találkozunk aki nagyon szimpatikus, de a korkülönbseg miatt, illetve a "rangbéli" különbségek miatt nem alakulhat ki rendes barátság.

Nekem is volt ilyen tanárnőm, és nagyjából ugyanígy voltam vele mint te. Sokan nem szerették, én mindig megvédtem, erre megkaptam, hogy "szerelmes vagy belé vagy mi a bajom".

Az emberek többsége úgy vettem észre nem tudja átérezni mit jelent az hogy valaki emberileg vagy intellektuálisan vonz, mert érdekes, kedves ember.

Én is nagyon szomorú voltam az utolsó évben, hogy talán nem láthatom többet, órak után ha úgy alakult mindig jól elbeszélgettünk. Vegül úgy alakult, hogy néha vissza szoktam járni a volt suliba évente 1szer-2szer, és olyankor mindig bemegyek hozzá beszélgetni.

A nagy rajongás most már inkább jó viszonnyá alakult, vagyis már nem kell annyira formáliskodni, mivel nem tanít, és nincs az, hogy megszólnak a többiek.

Azt nem mondanám hogy barátok vagyunk, mert csak az iskolában találkozunk és 30 évvel idősebb, de nagyon jóban vagyunk, aminek én nagyon örülök. :)

Valamint van egy másik tanárnő is, ugyan ebből az iskolából, aki a szakkört tartotta abból a tárgyból, amit jelenleg tanulok.

Vele kb annyi a korkülönbség mint köztetek.

Vele tényleg ilyen barátnős viszonyban vagyunk. Mikor tanított akkor még én igyekeztem tartani a formálisabb viszonyt, most viszont már együtt szoktunk "bulizni", filmezni, vagy összeülünk dumcsizni egy kávé mellett, meg ilyenek. :)

Érdekes, hogy vele sosem akartam jóban lenni, csak úgy összebarátkoztunk.

Mondjuk szerintem ilyen rajongós dologból egyenragú barátság nem igazán lehet, mindig megmarad példaképnek valahol.

De kialakulhat baráti viszony. :)

Ha szeretnél kérdezni, beszélgetni írj nyugodtan. :)