Kedves Tanárok! Volt már arra példa, hogy egy diák megsiratott titeket?

Azt akarod kifejezni, hogy tett vagy mondott valamit egy diák, amitől annyira elérzékenyültem, hogy elsírtam magam?

Nem jellemző, de volt már rá példa. Ez a munka olyan, hogy nagyon sok életsorssal találkozik az ember, van olyan gyerek, akinek olyan élete van, hogy azt a normális körülmények között élő ember el sem tudja képzelni.

Egyszer volt egy diákom, akit nagyon szerettem, nagyon kedves volt és nem látszott rajta semmi, hogy problémája lenne. Ő is bírt engem. Egyszer egy szünetben valahogy szóba elegyedtünk és valami miatt hirtelen elmesélte az életét. Nagyon ledöbbentett, de utána a sok elfoglaltságom miatt nem is gondoltam rá. Viszont amikor vége lett a napnak és mentem hazafelé, marcangolt a tudat, hogy nekem nincs gyerekem, más ember meg egy ilyen jó gyerekkel, akit én is szívesen elfogadnék, úgy bánik, mint egy kivert kutyával. Elkezdett dőlni a könny a szememből, otthon is majdnem egész délután bőgtem.

Ezenkívül vannak más történetek is, ha fontos neked egy gyerek vagy osztály, és te is fontos vagy neki/k, akkor lehetnek megható pillanatok, pl. amikor elválnak az útjaitok, bár ezeket a helyükön kell kezelni.

Viszont nem ajánlom, hogy direkt ez legyen a célod, hogy megríkass egy tanárt, mert a legtöbb ilyen dolog spontán történik meg, ha direkt akarsz megható lenni, inkább erőltetett és kínos jelenetek sülhetnek ki belőle.