Szerintetek melyik a jobb hozzáállás?

Második.

A diák érdeke, hogy tanuljon nem a tanáré. Tökéletes dolgozatoknál csak az üres dolgozatokat könyebb javítani.

De ha kérdeznek tőle a diákok, mert nem értenek valamit, ő pedig nem válaszol, nem tudja átadni az anyagot akkor viszont már rossz tanár

Ha valaki tudni akarja, csak nehezebben megy a fejébe, annak a kedvéért szívesen elmondanám újra.

Viszont akik végigbeszélgetik, meg telefonozzák az órákat, azokkal nem törődnék.

Tehát a második közelebb áll hozzám, de ezzel a kiegészítéssel.

Tisztában vagyok azzal, hogy a kérdésedben azt a szabályt fektetted le, hogy a kettő közül kell választani, viszont mivel mindkét módszer HELYTELEN, és kárt okoz a diákoknak, ezért kizárólag azt a választ adhatom - lelkiismeret furdalás nélkül - hogy EGYIK SEM.

Az én értékrendem szerint az is elég undorító, ha 5-6 hülyegyerek miatt az osztály szorgalmas hányada van megfosztva az előrehaladástól, az viszont - számomra - méginkább irritáló, ha 2 "nagyon okos" gyerekkel halad előre, és a nem figyelő, lesz...rom típusú gyerekek mellett a "középosztályt" is megfosztja a tanár a tanulás lehetőségétől. Én ezt a második esetet méginkább elítélem. Úgy vélem, ez olyan, mint amikor a szegényeket adóztatják, az egyébként is gazdag meg mégjobban gazdagszik.

Nekem az a meglátásom, hogy mindenkit egyenlő arányban részesítsen a tanár az oktatásban. Akik nem figyelnek / nem tanulnak / sz...rnak rá, illetve azoknak, akik meg "törtetők" / " "stréberek" " / minél inkább "elhúznának" a többiektől, azok sem kapjanak extra időt / figyelmet a tanártól.

Az, hogy valaki többet, vagy kevesebbet akar annál, mint amit a tanár és a tanóra nyújt, az már az ő egyéni döntésük / értékrendjük eredménye. A tanítás mindenkinek, kollektívan "jár". Egyenlő mennyiségben és minőségben.

2. nekem szimpatikusabb. Ha egy tanár elkezd kiabálni, akkor számomra szertefoszlik minden iránta érzett tisztelet. Egyébként mindkettő módszer rossz, végkifejletben az osztály fele nem tanul semmit.

Nekem is volt mindkét féle tanárom, de volt egy olyan töri tanár is, aki ordítozás nélkül el tudta érni 30 gyereknél, hogy csöndben jegyzeteljenek. Nála nem rajzolgatott, evett vagy telefonozott senki, de még azt sem engedte meg, hogy a padon feküdj vagy csak bámulj magad elé. Olyan határozott fellépése és olyan jó dumája volt a nőnek, hogy legszívesebben a föld alá sűlyedtél volna, mikor rádszólt. Ugyanez az osztály végigzabálta és beszélgette a matekórát, ami még csoportbontásban is volt az elején.