Hogy simítanád el úgy a helyzetet, hogy ne legyen belőle újabb verekedés?

Az utolsó iskolanap... minden remekül alakul, de mire elintézed a dolgaid, nem érsz ki a külső buszmegállóba. Ingázó vagy, felszállsz a másodikon, hisz a városban kettő is van. Nincs elég hely, de hátramész egy barátoddal, mert ott még maradt egy néhány. Borzalmas döntést hoztál. A busz hátsó felében a város legrosszabb hírű iskolájának diákjai ülnek. Olyan is van köztük aki egészen óvodától 5- 8. osztályig osztálytársad volt (egy kis faluban végezted, épp hogy a létszám megvolt), és évet ismételt (megbukott a leggyengébb középsuliban). Tudod magadról hogy gúnyolt gyerek voltál, a nagy füleid miatt, és mert (mind oly sok ember) nem tudtál tisztán beszélni az alsós éveidben (selypítve mondtál pár szót). A régi osztálytársad és vele együtt az egész banda, úgy érezi nem szabad veszni hagyni az alkalmat. A hazáig vezető csekély 1 órás után fel kell eleveníteni minden tévedésed (azokat a szavakat amiket nem tudtál helyesen mondani), meg kell kínálni téged a férfias részükkel, és ha erre sem ugrasz, akkor jöhet az ütőkártya, egyszerűen prostinak kell nevezni. Na, már most, te, mint évekig gúnyolt és kiközösített gyerek aki csak a középiskolában állt a talpára, tökéletesen játszol egy süket, néma és vak embert. Csak néha szólsz vissza, akkor sem sokat. Bámulod az elsuhanó tájat, miközben azt mantrázod hogy soha többé nem ülsz hátra. Ám a szavak már nem elegendőek... látják hogy igazán nagy rutinod van már, és újat aligha bírnak mondani neked. Ezért az egyetlen lány, aki ebbe a díszes társaságba keveredett, kihasználva hogy egy sereg fiú veszi körül, hirtelen tanúságot tesz bátorságáról, és arról hogy ő is alkalmas a társaságba. Elkezd rágózni, és célba veszi a fejed. Az első nem talál, szóval közelebb húzódik. Te ülsz, mintha semmit se látnál vagy hallanál az egészből (közben mögötted ülnek).