Mitől lesz szimpatikus, és ellenszenves egy diák a tanároknak?

Az a bizonyos első benyomás... amire anyád azt mondja lemondóan: "már megint jól bemutatkoztál!"

A középiskolát hátsó padban beszélgetve, röhögcsélve de szürkén szendvedtem végig. Mindig küzdenem kellett a jobb jegyekért.

Aztán a főikolán megértettem. Beültem legelőre a tanári asztallal szembe, figyeltem, jegyzeteltem, kérdeztem. 1 hónap után kutyát nem érdekelte már, hogy éppen levelet írok, olvasok vagy rejtvényt fejtek az előadáson. Addigra elkönyvelt mindenki úgy, hogy én vagyok az, aki mindig ott van és figyel. Vizsgákon olyan hibákat néztek el, amivel másokat kivágtak... mert jajj, biztos fáradt voltam, javítsam ki szóban.

Szóval ahogy anyád mondja: az első benyomás! az számít.

Mitől leszel ellenszenves bárkinek?

Emberenként változik. Vannak akik odavannak a hangosabb, nyomulósabb emberekért, van akit határozottan taszít. És így minden apróságban különbözünk. Én speciel sose próbáltam bevágódni a tanároknál. Sokszor ha butaságot mondtak vagy csináltak ki is kértem magamnak. A legtöbben utáltak, de volt egy tanárom akinek emiatt csak én voltam szimpatikus mert ő a nyalizósokat nem szerette.

Nalunk két személy van az osztályban, akiket minden tanár szeret. Az egyik egy fiú akinek volt valami autóbalesete az apukájával és azóta olyan fura a tartása, de amúgy nagyon okos. Elég csendes, de sokat jár versenyekre, meg nagyon szorgalmas.

A másik egy alacson kis picike lány, aki mindig mosolyog és egy nagyon pozitív személyiség amúgy. Nem a legokosabb, de vannak jó gondolatai, meg nyitott, érdeklődő, vicces.

A többiek nagyjából semlegesek a tanároknak. Egy fiú van, akit szinte utálnak, ő lelökte az egyik lányt kb három lépcsőfokról, és eltört a lány keze.