Hogyan szabaduljak meg egy ilyen kolonctól?

Lehetséges, hogy csúnyán hangzik, amit írtam, de tényleg ezt érzem. Az egy dolog, hogy sok mindenben másképpen gondolkozunk vagy más típusú emberek vagyunk, de ez még kevésbé okoz gondot. Ami viszont annál inkább zavar az az, hogy a lány eléggé buta és mondhatni életképtelen... Először csak azt gondoltam, hogy még nem találja a helyét, nem tud kiigazodni az új városban és idegen számára az egyetem, a Neptun, a közösség stb., és időre van szüksége. Csomó dolog számomra is bonyolultnak és érthetetlennek tűnt elsőre, hiszen korábban még nem találkoztam vele. Ugyanakkor nagy különbség, hogy amíg én igyekeztem megérteni a dolgokat és feltaláltam magam, utánanéztem mindennek és próbálkoztam stb., addig ő mindig csak másoktól várta a segítséget és az a bizonyos "más" általában én voltam.... Állandóan engem bombáz a kérdéseivel, ami mára már teljesen kiakaszt. Egyszerűen olyan alapvető dolgokkal nincsen tisztában, amik szimplán a hétköznapi élet részei (pl. hétköznapi szavak jelentése, tömegközlekedés, jegy vásárlás, email írása stb.) és teljesen életképtelen. Semminek sem tud egyedül utánanézni és semmit sem tud egyedül megérteni vagy megoldani, ezért folyton engem nyaggat, hogy mi mit jelent, mi mikor lesz, mi hol lesz, milyen tárgyakat kell felvenni, ezt és azt kérdezzem meg stb., holott ezeket az információkat én sem a kisujjamból szopom, hanem valamilyen csoda folytán képes vagyok megnézni és értelmezni az egyetemi honlapot, a mintatervet, a szabályzatokat és így tovább.

A másik pedig az, hogy teljesen rámakaszkodott, ami számomra már kezd bizarrá és ijesztővé is válni, de mindenképpen terhesnek érzem a társaságát. Folyton a nyakamban liheg... Követ mindenhová, mindig odajön hozzám, mindig mellém ül, mindig megvár az óra után az ajtóban, mindig írogat "hol vagy?" és "mikor jössz?", mindig mindenhová velem akar menni és kísérjem el stb. Nem akartam megbántani azzal, hogy konkrétan a szemébe mondom, hogy hagyjon békén (bár néha már legszívesebben ezt tenném), ezért azzal próbálkoztam, hogy nem figyelek rá és inkább ignorálom... ez kb. lehetetlen volt, mert mindig mindenhol ott van, kb. levegőt sem tudok venni nélküle. Most is felvettem a tárgyaimat és nagyon boldog voltam, hogy találtam tök jó szabválokat, ahol legalább nem kell vele lennem....erre ír, hogy megnézte, hogy én miket választottam és akkor ő is azokat veszi fel, amiket én is választottam. Azt is észrevettem, hogy mások is kerülnek miatta, mert sosem jön oda senki, ha ő is ott van... Amúgy nem igazán vannak barátai, lehetséges, hogy ezért ragaszkodik hozzám ennyire, de ettől még nem érzem úgy, hogy nekem kellene ezért felelnem és szerintem én ugyanúgy eldönthetem, hogy kivel szeretnék barátkozni és kivel nem. Nekem ő egyszerűen már sok és nem bírom így.