Miért utálnak ennyire?

Az nagyon nem egészséges, hogy 16 évesen anyud öltöztet. Próbáltál a sarkadra állni, és megmondani neki, hogy mi a helyzet? Meg kell értenie, hogy tiszteled és szereted őt, de 16 éves vagy, el tudod dönteni mit szeretnél felvenni és egyebek. Bíznia kell benned, mert ezzel a túlzott korlátozással csak ront az életeden.

Sajnos a tinikorral jár az többnyire, hogy aki más mint a többség azt kinézik. Akit túlzottan korlátoznak a szülei, az anyuci pici fia/lánya és azért nevetik ki. Te semmit nem rontottál el, de meg kell mondanod édesanyádnak.

Grat anyádnak. Még egy jó példa hogy a szülőséghez jogosítvány kéne.

Nos, ha nem állsz a sarkadra, akkor hosszú távon lelki nyomorék leszel.

Én is a szüleim miatt lettem az.

Te meg hagyod, hogy ez lehúzza a kedvedet. Tudom, hogy nehéz, és szörnyen lehangoló, hogy leszabályoz, de valahogy meg kell találnod a kiskapukat. Próbáld meg elfogadni, hogy csak azt veheted fel, amit ő mond. Fogd fel úgy, mintha az lenne az egyenruha, és tök mindegy mit akarsz, azt kell felvenned. (Én Angliában élek, itt a gyerekek egyenruhába járnak. Tudodm, hogy ez más, mert itt viszont mindenki egyformába van, így nem gáz, ha azt veszed fel, mert az van és kész, de próbálj meg elvonatkoztatni a ruhától.) Nem a ruha teszi az embert. Ezt ha magad sem hiszed, meglátszik rajtad. Azt mutatod mindenki felé, hogy zavar, hogy anyád öltöztet, hogy zavar, hogy miben vagy. A legjobb ellenszere a csúfolásnak az, ha az ember nem veszi fel a csúfolódást. Ha látják rajtad, hogy egy cseppet sem zavar, akkor egy idő után leszállnak rólad. Én ezt tanítom az én gyerekeimnak. Ha valaki csúfolná őket, mindig azt mondom neki, hogy ne vegyék magukra. A legidegesítőbb a csúfolódók számára, ha nem veszed magadra. Ez mindenfajta csúfolódásra beválik. Nekem bevált. Apukám vágta a hajam lány létemre, ő öltöztetett. Hatalmas nyúlfogaim sajnos még kifele is álltak. Olyan 15 évesen jöttem rá erre a módszerre. Csúfolódtak, hogy én nem akarom kipróbálni a cigit. Nem érdekelt. Rájöttem, hogy más fajta csúfolódásokra is kipróbálhatnám. Egyszerre abbamaradtak a csúfolódások...sőt, egy idő után lassan elkezdtek hozzám kedvesen beszélni. Megismertek, s végül még bocsánatot is kértek, amiért bunkók voltak, és még a végén meg is kedveltek. Pedig sok mindent nekem sem engedtek a szüleim. Csúfoltak, mert nem volt mobilom, nem volt zsebpénzem, nem engedtek el bulizni csak különleges alkalmakkor nem voltak divatos ruháim, még akkor nem érdekeltek a fiúk, nem volt még pasim...ezért is csúfoltak....aztán pont azért kedveltek, sőt irígyeltek, mert nem voltam divatmajom minden téren. Nem húztam fel lila pólót, csak mert divat volt, pedig utáltam a lila színt, nem volt pasim, csak mert elvárás lett volna, vagy hogy villogjak vele. És dohányozni se voltam hajlandó, hogy bekerüljek az elittbe. Teljesen elfogadtak úgy, ahogy vagyok, én lettem az egyéniség.

Fordítsd a magad hasznára a különcségedet. És ez nem csak egyszer vált be. Főiskolára már ezzel a tudással mentem, és a nagybetűs életben a mai napig ezt alkalmazom. Amiért csúfolhatnának/kinézhetnének, pont azért kedvelnek.

Itt az egész azon alapszik, hogy Édesanyád miért "szállt Rád" ennyire.

Ugyanis van egy oka, ha az édesanya ennyire bele akar folyni a gyereke életébe. Általában trauma, hányattatott gyerekkor, stb. áll a háttérben - és mivel ő nem lehetett tökéletes, a fejében kialakított tökéletes embernek akarja megformálni a gyermekét, hogy vele büszkélkedhessen.

Ez lehet az, hogy beleszól az öltözködésébe ilyen szinten vagy a tanulmányaiba (pontosan eltervezi a gyereke életét, amit a gyereknek kötelező követni, a jegyeinél maximalista, a hármasért haza se menjen a gyerek).

Ilyenkor javasolják, hogy beszéljen a gyerek az anyukájával, ami oly felesleges, mert ez egy berögzött valami, amit egy beszélgetéssel nem lehet kiölni az édesanyából.

Szembemenni se lehet vele, mert ez egy nagyon durva romláshoz vezethet a kapcsolatban. (Ergo, ha Te juszt is azt veszel fel, amit akarsz, Te akkor sem azt csinálod, amit ő mond, stb).

Fenntartani se érdemes az állapotot, mert az a gyermek lelkivilágát roncsolja (vagyis a Tiedet).

Az édesanyát és a gyermeket kéne közösen terápiára elküldeni, ahol egy egészséges viszonyt ki tudna alakítani a két fél.

Nem kell az édesanyát támadni, hogy így rossz meg milyen sz.métség tőle, hogy tönkreteszi a gyermekét; ahogy írtam, ennek a viselkedésnek 10-ből 10 esetben van valami a hátterében. Ha nem is gyerekkorban élt meg valamit tragédiaként vagy kellett nyomorognia, akkor felnőtt korában kérdőjelezték meg azt, hogy ő jó anya e.

Egy szó, mint 100, Kérdező, amíg a viszonyod nem alakul át egy egészségesbe Édesanyáddal, addig az osztálytársaiddal is ilyen marad a kapcsolatod; ők nem csak azt látják. Elvégre benned van egy félelem, a behódolás, a "Jaj mit szól az anyukám!" és hasonlók. Gondolom ez a viselkedésedre, hanglejtésedre, társalgásaidra, testbeszédedre, stb. is kihat (ami természetes ebben az esetben és ettől nem vagy rossz vagy kevesebb).

Ismertem olyan lányt (bár én 2011-ben érettségiztem), aki sima (nem tapadós) póló-farmerben járkált, semmi nőies gönce nem volt, mégis szerették; mert olyan volt a kisugárzása.

Itt tényleg azon alapszik az egész, hogy nem táplálsz egészséges viszonyt az édesanyáddal és, ha ez változna, Te is felszabadultabb lennél a többiek hozzáállása is változna.

Én azt vettem észre, az esetek többséágében azok szoktak az "osztály balekjai" (jaj de nem szeretem ezt a jelzőt használni :( ) lenni, akiknek ennyire belemászik valamelyik szülő az életébe.

Az emberek utálják azokat a mákszemvirágokat, akiknek mèg 16 èvesen is az anyjuk parancsol(tapasztalat)... Elhiszem hogy nehèz, de tènyleg annyira lehetetlen lenne a sarkadra állni? Mondod neki hogy nem veszed fel azt a ruhàt. Ő leordibál, elhord mindennek. Ès te mondod hogy NEM veszed fel, mert NEKED nem tetszik. Ő ordibál stb, de te nem veszed fel ès kèsz. Ennyi a lènyeg. De először próbálj vele èrvekkel beszèlni, esetleg mondd hogy menjetek el együtt vásárolni,hátha lesz olyan ami mindkettőtöknek tetszik.

De amúgy nem a ruháid miatt cikiznek , hanem mert nincs önbizalmad, határozatlan vagy, szorongsz stb..ès ezt nagyon ki tudják szúrni valakin.

Ajánlom neked ha tudsz, akkor keress majd nyári munkát,bár azt nem nagyon lehet titokban tartani. De ha már betöltötted a 16-ot nem kell szülői beleegyezès.

Apuddal mi van?

Elöször is sajnálom.

Remélem azért fogsz találni barátokat DE ez csak akkor fog menni ha megmondod anyukádnak, hogy téged ez milyen rosszul érint. Próbálkozz, ne add fel!

Vagy talán keress valami kisebb "melót".

Diákmunka? Abból a pénzből pedig azt vehetsz amit szeretnél, mond meg neki Te kerested Te is költheted el!