Egyes szülők mi célból nyalják a tanárok fenekét?

Nos meg kell, hogy valljam, anyám majdnem 100%-ban passzol a kérdező által leírtakhoz. Általánosban ez súlyosabb volt, rühelltem is. Mindez azért történt, mert anyám is a suliban dolgozott, igaz nem tanárként, hanem a titkárságon.

Gondolom, hogy a tanár kollégákkal való jó viszony ápolása miatt, de erre is tudnék bőven ellenpéldát hozni. (Más titkársági dolgozó gyereke is járt oda)

Szerintem tulajdonképpen egy "üzlet" volt:

Nem voltam jó gyerek, sőt.

Ha bármi csínytevésről bármelyik tanár csak megneszelte, hogy benne voltam, akkor már rögtön rohantak anyámhoz, míg más gyerek is ugyanúgy benne volt, nekik semmilyen következménnyel nem kellett számolni. Talán anyám ezt hálálta meg azzal, hogy buzgómócsing volt. (SZMK, osztálypénz felelős, ilyen szervező, olyan szervező, ez-az-amaz, stb. Rohadtul utáltam hogy mindenben benne van...)

Szerintem ez így nincs rendjén, soha nem tudnék ilyen szülő lenni.

Nálunk is volt ilyen. Sőt, anyuka vett otthonra fénymásolót is, lelkesen ajánlgatta a tanítónéninek, hogy lefénymásolja 30 példányban a megírandó dolgozatot (a suliban állandóan gond volt a fénymásoló papírral és ilyenekkel.) Persze az igazi oka az volt, hogy a hülye lánykája fejébe beleverje, előre megoldja vele a dogákat. A lányát mindig "megcsinálták" kitűnőnek, és számára mindig volt mentség, ha nem készült, mert hát "szegény túlstresszeli magát és kikészül". Folytathatnám még.

De a lényeg, hogy a város nyolcosztályos elitgimijébe nem jutott be így sem (az én lányom igen). Anyuka nagyon vágta a pofákat, ő már előre elhíresztelte, hogy a lánya abba a nyolcosztályos gimibe fog menni ötödiktől. Nem jött be, ott azért eljött az igazság pillanata, hülyécske lánya elvégzett egy huszadrangú szakközepet végül. Tanulság, hogy nyalhat seggeket a szülő, de nem sokra megy vele, ideig-óráig lehet osztályelső a gyereke, de eljön az igazság pillanata, amikor már idegen tanárok előtt, idegen környezetben kell megmérettetnie a gyereknek magát.

Nálunk alsóban egyfajta hála volt.

Az én édesanyám nem sündörögött az ofő körül pezsgővel, csokival, virággal, de, amikor már az energiája és ideje engedte, sok mindenbe besegített, mert ofőm nagyon sokat segített nekem, amikor édesanyámnak kiderül, hogy daganatos.

Ugyanúgy az egyik osztálytársunk édesanyja folyton bejött, jelen volt, rengeteg mindent szervezett, bevállalt, kísért minket kirándulni, stb. , mivel az ofő rengeteget segített a fiának, amikor az apuka meghalt a családban.

Amikor külföldre költöztünk volt egy lány, aki év végén mindig bukásra állt több tárgyból és mégis valahogy átment. Évközben az anyukát nem igen láttuk, de év végén mindig bement. (Rejtély megoldva :) )

A kislány mindig mondta, amikor egymás között szóba kerültek a jegyek, hogy majd anyukája segít neki. Hatodikig volt fenn ez az állapot, utána elkezdődött a gimi (ott már 7. osztály első giminek számít) és a lány elment a suliból. Mesélte később, hogy évet ismételt.

Gondolom az történt, hogy

- Hatodikban az ofőjük (évente új osztályfőnököt kapnak odakint a gyerekek) egy nagyon szabály követő nő volt

- Nagyon odafigyeltek arra, hogy kit engednek 1. gimibe.

- Az anyuka már túl sokszor volt bent a tanároknál