Mit tegyek, ha azért kellene küzdenem, amitől legszívesebben menekülnék?

Cipész szakmára járok, nem azért, mert vonz, csak nem volt jobb ötletem. Minden reggel úgy kelek fel, hogy nagyon nehéz rávenni magam arra, hogy elfogadjam, nekem oda kell mennem. Nagyon sokszor elkések, mert szerintem a tudatalattim mindent megtesz, hogy véget vessen ennek az egésznek. Bár az életmódom is rátesz egy lapáttal. Azt érzem, hogy kiégtem, nem akarok szembesülni a valósággal, hogy minden romokban az életemben. Van hogy éjfélig vagy tovább is fent maradok, mert játszok vagy videókat nézek. Ennek persze az a következménye, hogy másnap hulla fáradt vagyok és még ha akarnék se tudnék odaérni. Volt, hogy fogat sem mostam, hogy ne vegye el még az is az időm, de úgy is elkéstem. Már felküldtek az igazgatónőhőz, ő adott egy utolsó esélyt. Azóta már 2x hiányoztam, egyszer csak úgy, utána pedig az oktató hazaküldött, mert kestem. Ma sem mentem be, úgy voltam vele hogy már mindegy. 2 évem úszott a semmibe most. Fogalmam sincs, hogy mit kezdhetnék az életemmel, úgy érzem teljesen kiégtem. Nem való nekem semmilyen munka, egyikhez sincs kedvem. A zene talán az egyetlen dolog, amivel úgy tényleg szívesen foglalkoznék.