Mit csináljak ha nem illek bele az osztályközösségbe?

Ezt mind teljesen át tudom érezni. Én is voltam új, tudom, milyen. Borzasztóan utáltam az osztályomat, meg az egész iskolát, főleg a szemléletmódja miatt. Nagyon sokat voltam magam alatt, azt hittem, velem van a baj, megjátszottam magam fűnek-fának, de ettől én is szenvedtem.. Borzasztóan szenvedtem belül..Utáltam oda bejárni, annyira nem éreztem magam odavalónak. Mindenkinek meg akartam felelni. Olyanokba mentem bele, mint máskor soha. De még így se éreztem magam túl jól. De idővel, amikor már huszadszorra estem pofára ebben az iskolában, huszadszorra voltam magam alatt az egész miatt, elkezdtem egyre jobban venni az akadályokat, megnőtt az önbizalmam, sokkal boldogabb lettem. Elkezdtem nyitni egy csomó ember felé, és rájöttem, hogy így tényleg szerezhetek barátokat. Igen, sok embert még ma se kedvelek onnan, de sokat viszont igen, és nagyon hálás vagyok, hogy ismerhetem őket :) szóval a kulcs mindenhez: add önmagad, mert nagyon nagyon szenvedni fogsz, ha nem így lesz, és ha valaki szeret, az tényleg önmagadért kell szeressen :) sok sikert!

18/l

Nekem életem legnehezebb időszaka volt a gimi első éve. Kisvárosból mentem nagyvárosi suliba, senkit se ismertem, azelőtt nem is nagyon kellett ismerkednem.

Ettől független igyekeztem, mindenkivel jóban akartam lenni, aztán amikor nem jött össze borzasztóan elment a kedvem. Pedig én igyekeztem mindig beszédes, vidám és közvetlen lenni, holott kb. 60-40%ban introvertált vagyok (40-ben extrovertált, társaságtól függ), ez pedig sokakat idegesített. Hagytam azt is, hogy kihasználjanak páran, csak hogy elfogadjanak a "menők". Féltékeny voltam mindenkire, aki népszerű volt, pedig nekem is voltak bőven barátaim. Ráadásul egy fiú is nehezítette a dolgom, összekavarta az érzéseim, de ez csak az én 15 éves hülyeségem volt.

Második évben vegetáltam, igyekeztem elfogadni magam, az sem volt egy jó év. Semmi se dobott fel, sokszor volt különösebb ok nélkül rossz kedvem. Viszont kiderült, kik az igazi barátaim.

A harmadik évem pedig egyszerűen szuper volt. Rendesen sajnálom, hogy vége. Diáknapoztunk, összekovácsolódott az osztály, sok osztálytársammal beszélek akikkel eddig egy szót sem váltottam. Lettek új haverjaim, barátaim, sokkal társaságibb ember lettem. Persze nem lett minden tökéletes, még mindig vannak sz@rkavaró emberek az osztályban, még mindig szeretek egyedül lenni és a szerelem se talált meg egyenlőre, de olyan barátaim lettek, akikért tűzbe mennék és úgymond megtaláltam a helyem.

Bazinagy közhelynek hangzik, de tényleg legyél önmagad, így elkerülnek azok az emberek akik személyisége nem kompatibilis a tieddel. Az osztálytársaid ne írd le előre, nagyon sokat változik mindenki, lehet nem is olyanok amilyennek gondolod őket. Ismerkedj, legyél nyitott és ne félj őszintén beszélni az érzéseidről. A mérgező dögöket pedig csak zárd ki.