Mit csinálnál, ha depis lenne az egyik osztálytársad, olyan szinten, hogy ha ő nem boldog, akkor más ember se legyen?

Egyetemi csoporttársunk volt ilyen.

Én jól éreztem volna magam, erre odajött és elkezdett ásni a fejemben, hogy biztos szomorú vagyok és akkor ő kideríti hogy mi az. Ha nem talált semmit, akkor az kezdte magyíaráézni, hogy titokban mindenki kibeszél a hátad mögött, de neveket nem mond, csak azt, hogy miket.

Emellett mérgező volt a jelenléte, a kisugárzása; ránéztél és összetört a szíved.

Dühös volt a világra és néha ezzel kellemetlen szituációkba hozott minket is; pl kint bagózunk, odajön és hangosan kezdi szídni a tanszélvezetőt, mi meg feszengtünk, hogy nehogy arra jöjjön.

Ő nem akarta elmondani, mi a baja, nem nyílt meg, nem hagyta, hogy segítsünk neki.

Állandóan gyomorgörcsöm volt, ha beszélgetni kellett vele, mert minden szót félreértett, megsértődött.

Állandóan magyarázta, hogy utáljuk őt és felsorolta a semmiségeket, amikből valahogyan kikovácsolta, hogy azért történt, mert utáljuk őt.

Egyesek simán éexarták idővel, mások próbáltak vele kedvesek lenni; azokra rátámadt, nagyon bántotta őket., aztán, amikor ők eltűntek., akkor szállt a következő virágra...

A fenti sztroimból okulva, érdemes elkerülni.