Amikor tesiórán fociztatok vagy kosaraztatok, téged zavart az, ha a vesztes csapatban voltál?

Nem, inkább az idegesített mikor néhány fogykos osztálytársam, idegbeteg módjára ordibált meg agresszívvé vált "játék" közben, mintha valami súlya is lett volna...

Csak azt a hülye tesiórát ütöttük el vele nem VB-volt :D

Am én is utáltam a tesit.

Engem nem, de ez a jelenség már kiskortól jelen van egyeseknél.

Kiskoromban volt egyetlen egy példa, amikor ügyességi játékot játszottunk. Úgy választottak csapatot, hogy beálltunk egy sorba és az egyik gyerek ment jobbra, az őt követő balra, aztán az utána jövő jobbra és így tovább.

Így alakult, hogy az egyik csapatba a bénák, a másikba a nagyon ügyesek kerültek.

Aki előttem állt egy nagyon ügyes lány volt és nem akart a bénák közé kerülni, így sunyiban beállt mögém a sorban, hogy ő majd a győztes csapatban legyen. Engem nem zavart, mert én is béna voltam.

Nagyobb korban inkább már az volt a jellemző, hogy azt nem szerették, ha egy nagyon béna (esetemben én) kerül a csapatukba, mert hátráltatja a csapatot. Ez általában egy hatalmas hisztit generált (Nem ér, hogy a béna hozzánk került... semmit sem tud megcsinálni, mert egy béna... ez hátrány nekünk és igazságtalan... stb), aminek köszönhetően én már testnevelés óra elején rosszul éreztem magam.

A tanár ilyenkor még odafigyelt és szólogatott a gyerekeknek, hogy ezt hagyják el (ez volt felsőtagozat).

Gimnáziumban már úgy működött, hogy senki se hisztizett, hogy ki került a csapatába, szépen eljátszottunk, de mindig akadt 2-3 lány, aki beleélte magát a játékba és, ha nem kaptad el a labdát kosárlabdánál, vagy röpinél nem ütötted vissza, elkezdett ordítani. Ez élvezhetetlenné tete a játékot és egyfajta dühöt váltott ki belőlük, ha emiatt vesztettünk - ami az öltözőbe érve már el is múlt... De magát a játékot nem tette élvezetessé, hogy gyűlöltem, hogy ott ordítottak velem; a tanáűr itt már nem sólt rájuk - izgatott volt a játékot ézve, a padon ült, izgalmában a lábát rázta és rágta a körmeit, higy ki nyer.

Ezek a gyerekek általában azt csinálták, hogy üvöltötték az ellenfélnek, hogy "Ne üsd neki a labdát!" vcgy, ha jött felém a labda és nyúltam, hogy elkapom agy elütöm, beohantak elém, hogy majd ők, mert én béna vagyok.

Egyetemen meg örültem, hogy nem köteleznek arra, amit nem szeretek. Tollaslabdáztam; ott egy fiú volt, aki halálosan komolyan vette, utáltam is vele lenni négyesben, mert morgott, ha nem ütöttem jót és volt, hogy elterelte a figyelmemet azzal, hogy, amikor lendítettem az ütőt akkor oidaszólt, hogy "Ne rontsd el".