Nekem az a problémám, hogy úgy érzem, ez a társadalom nem fogad be engem. Nem tudok megjelenni az igényeimhez mérten sem, mert nincs fizetésem. Pedig én mindent megpróbáltam, és nem voltam senkivel sem akarattal rossz. Mégis, mit tehetek? 33/nő

Ne másoknak akarj megfelelni!

Nagyon sokan élnek munka nélkül.

A legtöbb ember viszont alkalmazott,nem teheti meg,ezért irigyek az olyan emberekre,akik megélnek munka nélkül.

Az a baj,hogy ma nálunk még mindig ott tart a társadalom,hogy csak az számít értékesnek,aki munkahellyel rendelkezik,mert szenved a nyájjal együtt.

Lásd közmunka.

Nem baj,hogy semmi haszna nincs,de addig is szenved a többiekkel.

Mindig lesz olyan,aki nem tud beilleszkedni a rendszerbe.

Minek akarsz megfelelni olyan embereknek,akik lehet sokkal jobb helyzetből indultak,mint te?

A sikeres élethez nem elég egy jó szakma.

Sok dolognak kell együttesen teljesülnie.

Genetikai adottságok,szocializáció.

Mindenki más adottságokkal indul,és más hatások érik.

Hiába jók az adottságaid,egy rossz környezetben nem mész vele semmire.

És hiába születsz jó helyre,ha buta,esetlen vagy.

Szociális fóbiával,hiába akarok dolgozni,képtelenség.

Nekem nem a munkával van a bajom,hanem az emberekkel és az idővel.

Nem akarok emberekkel érintkezni,és időre csinálni mindent,vagyis inkább nem tudok,nem működik a testem.

Van olyan rokonom,aki 45 éves,és azt mondja,a mai napi nem tudja mi akar lenni.

Dolgozott ő már mindenfélét.

2 gyerek mellett,lediplomázott.

Takarítónőtől kormányhivatali alkalmazottig minden volt.

Azt mondja,ő már valószínűleg sosem fogja megtalálni azt,ami neki a célja,már csak úgy van vele,hogy munka legyen,és fizessen.

Ha könnyen beilleszkedő vagy,akkor feleslegesen parázol.

Sajnos sok ember van,akiknek nem való a társasági munka.

-Túl érzékenyek

-Nehezen viselik a kritikát

-Nehezen kezelik az ostoba embereket,akik alapvető dolgokkal nincsenek tisztában

-Lassúak,fáradékonyak,és a hajtós,csoportos munkában nem tudnak helytállni,így mindig kinézik őket a többiek,akikkel dolgoznak.