Érdemes lehet átszokni az írásos kommunikációra teljesen, ha nem megy a szóbeli?
Itt arra gondolok hogy azokkal is akikkel együtt élek, napi szintű kapcsolatban vagyok.
Például ha valamit szeretnék kérni egy családtagtól, akkor napközben megírom neki inkább, mint hogy szóban mondjam el este. Email, facebook, sms, stb.
Valami nagyon súlyos probléma van elvileg a beszédemmel, mármint minden ismerősöm (kivétel nélkül, ha csak azokat nézzük akikkel 1-2 évig minimum tartottam a kapcsolatot) azt jelezte vissza, hogy rossz a stílusom szóban, elvileg bántó vagy bunkó. Ez úgy ovis korom óta tart, szüleim legalábbis azóta mondogatják hogy milyen a stílusom beszéd közben.
Már megpróbáltam hogy ezen javítsak, mert egyáltalán nem szeretnék bunkó lenni a szeretteimmel, természetesen. De semmi nem segített eddig. Ötletem sincs hogy egyáltalán mit vagy miért találnak bántónak. Részletesen senki nem tudta még elmagyarázni, csak ennyit tudnak mondani, hogy egyszerűen úgy beszélek mintha be akarnék szólni, bántani akarnám a másikat. Nem értem. Soha nem akarnék rosszat senkinek.
Én nem is igazán tudom, hogy pontosan mi a gond, én nem érzem bántónak a stílusom. Így nem tudom hogy javíthatnék.
Írásban még nem igazán panaszkodtak rám ugyanezek az emberek. Ezért gondolom hogy ez jó megoldás lehetne. Vagyis inkább hatékonyan kerülné meg a problémát.
A nem komoly beszélgetés, sztorizgatás persze maradhatna szóban, csak a komolyabb témáknál fontos lenne hogy ne legyen ez az állítólagos bunkó/bántó hangsúlyozás.
Mennyire lenne fura? Vajon segíthetne? Próbált már valaki hasonlót?
válasza:Logopédushoz sok évig jártam gyerekként, nem segített.
Érteni (jól hallani) és értelmezni (felismerni a hangsúlyt, stílust) is nehezen megy nekem. Nem tudom miért. Engem nem zavarna, de mások nem bírják.
válasza:attól még egy lúzer vagy,hiába töröltetted a kommentem.
de hát ilyenek az értelmi sérültek. semmi gond
válasza:Kedves #4-es, ez a hozzászólásod se volt építő jellegű.
Kérdező, neurológus látott már?
Amíg nem írtad, hogy nem csak a kimenő, hanem a bejövő kommunikációval is vannak apróbb gondjaid, addig azon filóztam, lehet, hogy egy beszédtanár, tudod, mint a Pygmalion/My Fair Lady Higgins professzora is megoldás lehetne.
Kitartást kívánok! Remélem, mihamarább megleled a megoldást!
válasza:"Ez úgy ovis korom óta tart, szüleim legalábbis azóta mondogatják hogy milyen a stílusom beszéd közben"
Ez azt is jelentheti, hogy a szüleid húztak le kiskorodtól fogva, hogy nem hittek benned. Tehát lehet, hogy nem a te viselkedésedet "diagnosztizálták", hanem nem hittek benned, sokat mondogatták, és pont ez váltotta ki a viselkedésedet. Hogy a te esetedben ez áll-e fenn, ennyiből nem tudom megállapítani, és szakértő sem vagyok, de az én szüleim sosem dicsértek szinte, és sosem lehettem elég jó, a más gyerek volt mindig felhozva példának. Ez azt jelenti, hogy nem tudja szeretni a gyerekét, mivel önmaga sérelmeit vezeti le a gyereken - rajtam. Erre nem volt könnyű ráébrednem, esetleg lehet nálad is valami hasonló a háttérben.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!